Elfogyhatnál már,
lehetnél végre emlék.
Régóta fázom.
Beküldés időpontja: 2017. április 12.
Komment írásához regisztrálj vagy lépj be!
@Nagy Enikő: Megérzés. :) Egyébként igazad van, nincs is olyan nagy különbség, bár néha azért elgondolkodom, vajon tényleg az-e a rosszabb, ha az ember, tudja mit veszít, és nem az, amikor nem tudja, hiszen az egyfajta bizonytalanság-érzetet hoz magával, amit szintén nehéz feldolgozni. Nem egyszerű dolgok ezek. :)
@Nikolett Molnár: Igazad van, tényleg ilyen volt - hogy vetted le ilyen pontosan egy ilyen rövid kommentből? De egy ilyen szerelemben is van egy olyan szakasz, amikor te még kötődnél, de érzed, a másik már távolodóban és ettől féloldalas lesz. Nincs a kettő olyan távol, talán nehezebben éli meg az ember, ha megvolt és el kell veszteni.
@Nagy Enikő: Akkor elnézésedet kérem, a tiedet úgy értelmeztem, hogy egy olyan kapcsolatból való kiszeretés, ahol nem egyoldalú volt végig a szerelem.
@Nikolett Molnár: Igen, én is pontosan így olvastam, ahogy írtad, nem másképp. Milyen másik olvasat jutott neked eszedbe?
@Nagy Enikő: Én ezzel inkább a kiszeretés vágyát szerettem volna megjeleníteni, avagy "szeretem, de ő engem nem, próbálok túljutni, jó lenne, de még nem megy". De valóban működik a másik olvasattal is. :)
Nehéz dolog is a kiszeretés, jól megjeleníti.
©A vers utánközléséhez vagy átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.
@Nikolett Molnár: Mindkét esetben azt kell feldolgoznod, hogy akit szeretsz, nem az, akinek láttad. Hiszen nem választ már téged. Jobb belátni, hogy tévedtél és átmenni hamar az elgyászolásán.