Majernik Katalin: Mindenhol ott vagy

@Majernik Katalin: Ezt én veszem megtiszteltetésnek, mindig örülök ha tudok segíteni!

@Radványi Tibor:
Megfogadtam a kedves, segítő tanácsot, javítottam is. Köszönöm! Ezáltal is fejlődöm!

@Majernik Katalin: Meggyőzött engem amit írsz, valóban könnyedebb és légiesebb a "lehulló" szócska, és valóban az is reccsenhet ami földet ér, nemcsak az, ami éppen akkor törik le. Ráadásul az is szép kép hogy a "társaira" hullt az ágacska. De itt, ebben az esetben viszont tényleg pontosabb lenne a lehulló helyett a "lehullott" szócska, mert míg az első a földet érés előtti köztes állapotot érzékelteti velünk, addig az utóbbihoz jobban passzol a reccsenés, hiszen az ág megérkezése (múlt időben) a társaihoz, reccsenéssel jár. Persze ez csak egy vélemény, és egyáltalán nem rossz úgy sem, ahogy van. A döntés joga a Tiéd! De miután még új tag vagy, ezért hátha nem tudod, szívesen megírom hogy kis javításokat enged a rendszer nekünk, s nem kell törölni a verset. Az osztályzatok alatt rá kell ütni a "szerkesztés"-re, s ott lehet nagyon egyszerűen javítani. Poéta üdv: T. (A címben szerintem nem kell a "vagy" szócskát nagybetűvel írni, hiszen az nem olyan mint mondjuk a: Te, Ő, Neked szavaink, amik nagybetűvel írva nagyobb tiszteletet sugallanak...)

@Bazso72:
Köszönöm!

Nekem tetszik!

@Radványi Tibor:
Amúgy igaz! Teljesen jogos. Így utólag olvasva, valóban jobban illett volna oda a letörő ág.
Mikor írtam, azt hiszem azért fogalmaztam úgy, hogy "lehulló", mert abban van valami könnyed, valami légies, valami kis varázslat. És reccsen, mikor földet ér, "társaira", akik már ott hevernek korábbról.

Ez derék nagyon, de ha már reccsenés van, ahhoz jobban passzol a: "Még letörő ág" szerintem... szép napot!