A Central Parkban ül egy vak koldus. A nyakában tábla: Vak vagyok.
Adakozzatok! Egy napon megszólal egy hang:
– Mennyit keres maga ezzel a táblával?
– Uram, ez jó tábla, feleli a koldus, naponta nyolc-tíz dollárt is
összeszedek vele.
– Kössünk egy szerződést – így az idegen –, én megfordítom a táblát
és ráírok valamit. Maga pedig a gyermekei életére megfogadja, hogy
senkivel sem olvastatja el. De egy hónap múlva megint eljövök és elolvasom
magának.
Megegyeznek. Egy hónap múlva megszólal az idegen hangja:
– Itt vagyok.
– Uram, ön egy csodatevő – lelkendezik a koldus –, egy varázsló.
Tudja, most már mennyit keresek naponta? Húsz, harminc dollárt. De
én becsületes ember vagyok, nem tudom, mit írt a táblára.
És akkor az idegen felolvassa:
– Jön a tavasz, és én nem láthatom!

Törölt komment

Bazso72 2019. november 6. 20:37

@Inna Vogel: Fiatalon imádtam a nyarat.

Törölt komment

Bazso72 2019. november 6. 20:17

@Inna Vogel: köszönöm, én régen szerettem.

Törölt komment

Bazso72 2019. október 18. 21:29

@Anna Kövecses: Köszönöm, jaj de jó!

Anna Kövecses 2019. október 18. 05:32

Nagyon tetszett a párhuzam, igazán művészien és különlegesen fogalmaztad meg! Sok szeretettel gratulálok és gyönyörű, verseket gyümölcsöző napot kívánok! (:

©A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozásához azonban a szerző külön engedélye szükséges.