Natalie Danaisz: cocotte

@Natalie Danaisz: ... oj, köszönöm szépen :), drága vagy, de sosem tartottam fontosnak, hogy én verseket írjak.
Mindig örömmel töltök őszinte időt a versek mellett, kedvelem és hálás vagyok az oldal adta lehetőségekért.
Még egyszer köszönöm.

@Dienes Tibor: @Sár Anna: @Gaffer: @Horváth Andrea:

@SziMe:

személyeskedsz, mint általában. kedvtelésből? nem tudom... írj inkább verseket. nem voltak rosszak azok, amiket töröltél innen.

@Natalie Danaisz: ... a szavaim verses benyomások, problémát én bizton nem említettem. De ha esetleg másban nem is, talán a Nataliemakacsságban lehet némi kis valóság. :)) Köszönöm szépen a verset, a lehetőséget, a válaszod.

@SziMe:

én tényleg próbálom megérteni, amit mondasz, de olyan furcsán teszed ezt, hogy még mindig nem tiszta, hogy a személyemmel, a verseim hangulatával, vagy azok mondanivalójával van probléma? vagy mi az, amire "igazán nincsen szükségünk helyben"? és kinek a hite, és miben való hite nem jó, vagy igaz? nem értem sajnos... (

@Natalie Danaisz: ... oj, megpróbálom, ... azt hiszem, ugyanúgy a többi szavaim eredője is ugyanez, vagyis a fenti haiku és akár a haikuid, az ő több fajta környezetük sugallanak egyfajta makacsságot, irányultságot, meggyőződési precedenseket.
De ez csupán az én benyomásom, az én véleményem. Bármikor tévedhetek, viszont igyekszem mindig őszinte lenni. Mindemellett pont egy versnek ne tenném ezt? :) Természetesen megteszem.
Köszönöm szépen a válaszod! :)

@SziMe:

"több oldalról érkezik a visszajelzés, hogy amire igazán szükségünk van helyben, az nem ez."

.

"egyfajta hit valamiben, ami nem biztos, hogy olyan jó, vagy annyira igaz, mint amilyennek mindig is hittük"

ezt a két félmondatot semmiképpen nem értem. érdekelne, mire reflektál egyik, vagy másik. elmondanád?

Többféle érzés van bennem.
A cím és a vers, a haiku együtt nekem éppen, hogy sok, több, mint ami "pont így" lenne, bár a koncepcióból nem lóg ki szerintem sem, csak mintha tartalmazna némi "feleslegességet", felesleges, szándékosan természetesféle, keménydibb nyomatékot, ha úgy tetszik.
A harmadik sor nagyon tetszik nekem, jól szól, jól működik, még úgy is, hogy picit klasszikus.
... és ami mindezen felül marad, az első két sor, a tartalom mindháromban, azzal kapcsolatban azt érzem, hogy igen ... , megállíthat, szívesen adnék pillanatokat magamból és fogadnám a vers, a haiku, a pillanat, a történés sajátjait ... viszont.
Viszont nekem - talán nem is először kedves Natalienálad - túlkapósnak, (vélt vagy valódi) stílus-szuszakoltnak is érződik.
Mint amikor valami mellett voksolunk akkor is, amikor többször, több oldalról érkezik a visszajelzés, hogy amire igazán szükségünk van helyben, az nem ez.
Vívódás, sebezhetőség, helykeresés, és egyfajta hit valamiben, ami nem biztos, hogy olyan jó, vagy annyira igaz, mint amilyennek mindig is hittük ... sőt. ... és harc, és tüskék, és korlátok, sebek, és szűk(ebb tér, (mint ami igazán jót tehetne nekünk) amihez mégis, mégis ragaszkodunk, ragaszkodnunk kell(? ).
Ígéretesebb, a verseid között itt meg különösen is, csak hát a batyuban emellett én mást is találni véltem.
(3)
Köszönöm szépen!

Gyönyörűséges...

Szép!

Remek!

@Oroszvári Kata:

szándékom szerint nem kedves, de ahány olvasó, annyi olvasat... köszönöm.

Szép és kedves.