Igazán megleptél a gazdag, tanulságos, kedves figyelmeddel és értékeléseddel.
Nem is gondoltam volna, hogy mennyi minden lehet egy haikuban. Nem tartom magam jónak ebben a műfajban, bár nagyon tetszik és igyekszem az érzéseimet, gondolataimat a haiku , szabályainak" megfelelően megfogalmazni.
Nagyon szépen köszönöm a véleményed, sokat segített, hogy jobban odafigyeljek arra, hogy még kifejezőbb legyek és azt hogyan is kell tennem, hogy valóban úgy menjen át a gondolat, érzés, amit képvisel.
Még egyszer nagyon nagyon köszönöm!!! 🌷❤

SziMe 2020. szeptember 8. 20:33

Igazán érdekes időszak ez mostanában ezen a fórumon, egymás után több érdekes verssel ... és igen, ez a fenti is szerencsésen egy közülük.
Általában véve én nem szoktam preferálni haikuban a majuszkulákat, és az olyan írásjeleket, ami tulajdonképpen túlmutat a(z egy vagy két) záróponton és a vesszőn.
Viszont ez a vers határozott és önmaga tudott bennem úgy is maradni, hogy a nagybetűkből egyenesen többet visel, emellett a feltűnő felkiáltójelet is magához hívja.
Tehát ezek az általam megemlített karakterek nekem általában - többek közt - a "túl hangos" világot képviselte, főképpen, ha haikuról beszélgettünk.
Itt nem ez történik.
Ezeket a már említett jegyeket helyben a vers teljesen magába fogadja, miközben a harmadik sor nagyon szépen mutatja meg, hogy igen sokszor mi is a finom, működőképes, hívatott haikufeladat a harmadikban. Tehát itt van ez az érdekes, általában hangoskodó (de itt nem) felvezető két sorban, majd a beérkezés: ... ... és ez így együtt végezetül egy finoman, "ízlésesen", hatásosan drámai, halkan (! ), nem vártan felkorbácsoló, feszes tartalmat nyújt át az Olvasónak. ...
Amikor éppen rájönnénk majd, hogy mi mindent kaptunk, és az milyen drámadús, "hisztérikusan" bensőséges, sűrű, akkor ott a pont.
Működik. Nekem igen.
(5)
Őszintén köszönöm, kedves Évi.