PoétAnya
szavannák szele
szétterülő napfénnyel
vadakat perzsel
PoétAnya
légüres térben
szétszórt létem morzsáin
táncol az idő
PoétAnya
pénz és hatalom
aranylánccal vezeti
meg rabszolgáit
PoétAnya
Várj, míg az idő
elengedi önmagát...
... akkor feledhetsz.
PoétAnya
Kerek egészMagányos óra
vár egy jó szóra s mondja:
"...-... tik."... "-... tak." - válaszol.
PoétAnya
vigyázban állunk
létünk kaszárnyájában
öntudatlanul
PoétAnya
jókedvet koldul
görnyedt háttal az idő...
perceket kap csak
PoétAnya
Patak csörgedez;
... vén köveket koptató
üde akarat.
PoétAnya
Erkölcstan egyest
nem javít ki színötös
magyar nyelvtan jegy.
PoétAnya
apró rügy pattan
vén gallyak unokáin
jövő születik
PoétAnya
narancs-vörös táj...
két falevél csókjában
aláhull az ősz
PoétAnya
Biccentett a Hold
s fénylőn ragyogó mosoly
simult a Földre.
PoétAnya
örök göröngy vagy
életem keréknyomán...
elkanyarodom
PoétAnya
Zöld sapkát húzott
gyermekére a tavasz;
füves lankát óv.
PoétAnya
Mosolyok, ráncok;
élettapasztalatok
lassan tűnnek el.
PoétAnya
téren s időn át
mezítláb botladozunk...
cipőt keresünk
PoétAnya
Csillagéveken
át versenyt fut tér s idő;
örök számadás.
PoétAnya
Szeretet szövi
forró, közös reggelek
kávéillatát.