Lónyállal koccint
a lólány, kis csacsi még
s Fantáz IÁ-val.
Búcsúzik, s lemond
vak Ond. Ok: - Távollátóm
rossz már, belátom!
- Fele sem tréfa! -
sírt egy tré fa, mikor a
fűrész hozzáért.
Kacskán kajlák a
kecskerímek, vidámak
a fecskefíszkek.
Párizsi módra
nem kért senki, mert az csak
prézlivel király!
- Sajnos öregszem,
s tapogatva törekszem
még a nők között.
Sok rabvallató
haikujuk elérte
célját - köszönjük!
A sérelem kis
lelki tócsa, mit tenger
közönnyel benyel.
Társát s az ajtót
gyakran becsapja, könyvet
meg ritkán nyit ki.
Kantinban kanok
zúgták a "Volgát", Olgát
húzták s a vodkát.
- Többre vittem mint
az apám, mert ő csak a
fűben hallgatott.
Rá mérte azt is,
hogy körömszakadtáig
ne vitatkozzon.
Csőcselék régen
is volt, de a tévé azt
nem mutogatta.
CÉRNAszálon meg
KÖTÉL idegzetén múlt
sok győztes SPÁRGA.
- Könnyű annak, ki
Mozart estre jár. Lennél
egyszer Pa-dö-dőn!
Szeretetet, mint
téli védőitalt, sok
morc elutasít.
Van az erősebb
kutya igazság, s van a
bölcs és tényleges.
Már nem számít hogy
igazunk lesz, elég ha
tudjuk: mi igaz.
Hűségpontokért
kapsz Pennyben plüss győzikét
s plüss viszkis rablót.
Halál tudata
gonosszá teszi a fél
emberiséget.
Tán jogos ez a
paranoia, mint a
bölcs irónia.
Túlélőgéppé
tett hazám, feladom hát
volt emberségem!
Stanglija sokkal
ropogósabb, mint itt sok
száraz haiku.
Litván Ész(t) nélkül
ásatott, míg a Lettek
rég(észt) kerestek.
Még nem feltétlen
tisztességes az, aki
nem elvetemült.
Gáz volt s szivárgás
Őszödön, gázszerelő
még sehol nem volt!
Bombajó versre
közepes: szúnyogcsípés
bár, de bosszantó.
- Csak addig leszel
terjengős, míg gatyába
nem ráz valaki!
Bugris huligán
könyvtárba nem jár, ott még
tiszták a szavak.
Összetolva a
székek sok teraszon... már
halk, s gubbaszt a nyár.
Alsó lelkeket
felsővé üt a Király -
tök disznó az Ász!