PoétAnya haiku versei

gyermekálmokat
puskaropogós kenyér
falatok űznek

légüres térben
szétszórt létem morzsáin
táncol az idő

tollait adta
törött szárnyú angyalom;
mindig van jövő

pénz és hatalom
aranylánccal vezeti
meg rabszolgáit

Várj, míg az idő
elengedi önmagát...
... akkor feledhetsz.

ég állóvizén
szappanhabos felhőket
pancsol szét a szél

Magányos óra
vár egy jó szóra s mondja:
"...-... tik."... "-... tak." - válaszol.

elmék kavicsán
csikorgó gondolatok
utat vesztenek

vigyázban állunk
létünk kaszárnyájában
öntudatlanul

jókedvet koldul
görnyedt háttal az idő...
perceket kap csak

Patak csörgedez;
... vén köveket koptató
üde akarat.

Erkölcstan egyest
nem javít ki színötös
magyar nyelvtan jegy.

apró rügy pattan
vén gallyak unokáin
jövő születik

...álmokat szitál...
rózsaszínű szirmokon
megpördül a szél

virágozhat de...
titok szirmát mindig az
ellenszél tépi

narancs-vörös táj...
két falevél csókjában
aláhull az ősz

feszes lüktetés
halánték ívén; bentről
dörömböl a düh

hangtalan lépek
mohazöld sziklakövek
néma sikolyán

Biccentett a Hold
s fénylőn ragyogó mosoly
simult a Földre.

örök göröngy vagy
életem keréknyomán...
elkanyarodom

elszürkült létnek
millió darabja egy
dühödt sikolyban

Zöld sapkát húzott
gyermekére a tavasz;
füves lankát óv.

Végtelen űrben
ki festett a bolygókból
játszótereket?

Mosolyok, ráncok;
élettapasztalatok
lassan tűnnek el.

eljátszadozunk
gondolataink apró
csengettyűivel

hullámsodrásba
simuló part moraja
lassú gyógyulás

Dühítőbb a szó
ha átlátszó köntös van
hazug betűin.

téren s időn át
mezítláb botladozunk...
cipőt keresünk

Agy-kölcsönzésnek
ideje eljön lassan...;
kész megoldások.

Szél napfény-fátyla
ellebeg a tó felett;
(cs)illanó idő.

Kis darabokban
nyúzom le önmagamról
rossz oldalamat.

Csillagéveken
át versenyt fut tér s idő;
örök számadás.

Szeretet szövi
forró, közös reggelek
kávéillatát.

Fonnyadt avaron
zúzmara hinti széjjel
a tél illatát.

Kreált valóság
édes-mézesmadzagon
kötéltáncra hív.

víztükör hátán
némán megáll a múltban
felejtett idő