Új versek

menedék az én
szívem elrejtőzhetsz itt
ameddig élek

Ha azt mondod, hogy
"Nem érdemes" - az minden
Terved halála.

A Tél cseppköve
Tavasz fuvallatától
felhővé válik.

Reggel engedlek
este szívembe zárva
visszafogadlak.

eldőlni látszott
egy kérdés - állva maradt
válasz lett támasz

úgy hányaveti
mód meghányta vetette
- hamar letette

álmodozásból
metamorfotizáló
megvalósítás

reptető dallam
szívbillentyű-futamán
szerelem szárnyal

puszta létével
kedvesem egy életre
megbabonázott

Hiába érvelsz
Jobban, ha ellenfeled
Jóval kitartóbb.

Az önismeret
Csúcsán már nem csalódunk
Magunkban sosem.

Szíved oly hideg,
fagyos jégcsappá dermedt,
hiányod ölel.

ha vágyaidhoz
vitorlát és szelet kérsz,
vigyél magaddal

most hallom vidám
kacagásod újra pár
év távlatából

forradalmat egy
vers sem nyer, de jelképként
kirobbanthatja

ha nem értesz meg
keresek új szavakat
legyél türelmes

Nincs szó, csak összhang,
hallgatni nem ugyanaz,
mint csendben lenni.

A mi mosolyunk
mindig fiatalodik,
mert a szívből jön.

Gyökere földben.
Test mit hideg hó ölel
reményt sugároz.

Zátony közepén
csónak kikötve, sirály
cölöpről figyel.

mint kandallóban
a tűz, fellobban, izzik,
ég, majd kialszik

A csillagos ég,
mintha szűrőn át lenne
fényporral szórva.

viharral küzdünk
s míg jó szelekre várunk
hajónk léket kap

túlcsordult szívből
édes könnygömbökbe bújt
az élet sója

talmi egyensúly
kint mosoly és bent könnyek
- őszintétlenül

Szirmait bontja,
bókol, úszik lágy fénnyel
kikelet csókja.

hogy lehet az, hogy
szívem üres, mégsem fér
el benne senki

rád várni olyan
mint trolira várni a
buszmegállóban

sosem gondoltam
volna, hogy belém szeretsz -
igazam is lett

Csalfa szépséged
csapdába csalja majd a
kék szemű eget.

A gondolatok
rejtő álruhája a
láthatatlanság.

lemondok rólad
hogy szabad akaratból
is megtagadhass

Diadalittas
górék sorra rúgták ki
a részegeket!

minden emlékünk
nefelejcskékbe vonja
majd a messzeség

A tekintély nem
Követel tiszteletet,
Fordítva igen.

A türelem nem
Kér számon, kivár, maga
A tiszta lélek.