Új versek

puha meleg fény
árad be az ablakon -
hófehér éjjel

Idealista
köcsögök folydogálnak
néma vizeken.

Pacsirtalábak
sután dörömbölnek a
téglarakáson.

Pille léptekkel
érkezett, nesztelenül,
fehérséget hint.

A csúf - nem több, mint
amorf szépség -, mert attól
függ: honnan nézzük.

lelkem kertjében
hófehér angyal a tél -
kitárt szárnyakkal

rajzolok - írok
föltámadsz papíromról -
tavaszt virágzol

virágzó fákon
zöld közt rózsaszín fények
ez festett álom

nevetek ha bánt
de egy szívdobbanásom
mindig kimarad

könnyű kis mámor
szétpukkant buborékban -
álmaim szállnak

azt tanulom épp
hogy kell vállrándítással -
csendben maradni

Új esztendőben
törekedjetek mindig
szeretni. Ámen.

Kedveseim, a
legjobbakat! Sok csodás
haikut nektek!

A bal féket nem
húzza be, gyalázva a
szépet, s magát is!

napos oldalon
apja árnyéka után -
szalad egy leány

első fagy után
megrepedt a pocsolya,
az ég belenéz

tollas kis csapat
kerti padon pletykálnak -
téli napfürdő

Reménnyel telve
kívánjuk az új évet,
bárcsak így lenne...

Búcsúzás-idő,
sok jót magunkkal viszünk,
minden rossz marad...

ma húsz éve, hogy
angyal lett édesanyám -
én pedig árva

nem dajkált senki
így lettem én magamnak -
mézédes terhe

hóesés közben
a harang nem mozdul meg
ima a csendben

Puha mosolyként
Gömbölyödik reám a
Karácsonyillat.

az évek alatt
rám égett túlzásokat
suvickolgatom

Csomagol a nyár.
Idő szárnyán egy fél év
alatt ideér.

Tüskés kaktuszok
törékeny virágait
szellő rebbenti.

négy gyertya lángja
fénye ködben is vezet
találj meg angyal

illatos mézes
szív, angyal és csillagok -
négy gyertya lobog

vágyom a fényre
sötét téli napokon -
szóban nyílok meg

Tavak virága,
nyári fák árnyékában.
Hó és jég alatt.

hegycsúcsok között
kacskaringós útszalag -
felhőbe vinne

emberségednek
tisztaságát őrizd meg -
ez örökséged

éneklő kórus
egy kicsi lány háttal áll -
az én unokám

lüktet az élet
mint a fájdalom mélyén
lassú dobbanás

elrepedt a csend
könnyem hullani kezdett
fáj a veszteség

Mai haikum
kicsi csésze fülére
tapadt teafű.