Új versek

Fehér galambok,
nektek van igazatok!
Mindent leszartok.

magatartásom
meg a tartásom tartson
távol magától

Nyárban is ott van
a tavasz elmúlása...
mégis szeretlek.

Ne nézz tükörbe,
egy idő után, nem te,
anyád néz vissza.

pillangó szárnyat
rebbent s borulhat minden
föld másik felén

ártatlan rovart
magába zárt az idő -
borostyán foglya

Sűrű ködpára
felszálló alakot rejt
misztikus a csend

mily könnyen mozog
a szánk, ha a másikat
kell megítélnünk

A képről lelóg,
akkora nagy arcod van
ifjú padavan!

Arcom ráncai
közé facsart könnycseppek,
lélekviharok.

Élet üllőjén
nem a kalapács formál,
hanem a csengés.

nincs már szekrényem
azóta látom csak mily
csodás az erdő

Kormosfehér hold
Elszántan küzd a köddel
Őszi éjszaka

Barátok azok,
Akik a "hogy vagy" után
Várják a választ.

marcipánná fagy
a rózsa sok-színtortánk
dérporcukrozott

Mindenki meghal?
Nem verselem valóra!
Mindenki él. Él.

foszló őszi köd
csendmelankóliámra
pecsétjét nyomta

levélpillangók
ősz szőtte avarágyon -
elmúlnak csendben

Hűs őszi reggel
fájó lelkemre, szórtad
meleg csókjaid

Semmit mondó nap.
Ülök egy öreg széken.
Én sem beszélek...

minden zuhanás
végén oltárod előtt
találtam magam

Neszez már az Ősz.
Szívem rezdülésében
játszi fény csillan.

Odafigyelés
kell ahhoz, hogy a másik
lelkébe lássunk.

Őszi reggelen
Ködpaplanban megpihen
Erdő és mező.

Egyetlen bűn van:
Lent maradni. Erény is
Egy: csak haladni!

csendben kérdeztem
inklúzív interjúban
magam - Miért (ne)? (!)

Mint kristálytiszta
vizű tóban, benned én
megmerítkezem.

folyton szemmel tart
némán mosolyog rám a
kétségbeesés

légy radikális
emberek hitek között
békességre törj

anyjára hajló
fűzág ejti levelét
hála könnyeként

testem kalit - bent
lelkem, mint alázatos
sírig hű szeráf

Mindenem a csend,
de kell hozzá, hogy a szív
adja a ritmust.

Nehéz az élet,
Mondta egyszer valaki.
Aztán feladta.

levelek vagyunk
az élet fáján ...együtt
és mégis külön...

Ragyogva fénylik,
Színes lombú fák alatt.
Ezernyi színfolt.

a horgolt angyal
madara elszállt tolla
lehullt levél már