Új versek

A bánat, akár
egy fekete kígyó, csak
beléd mar s véged.

ablakra ág csap
goromban vadul a szél
tócsákat paskol

nem vagy kedvencem
tél - depresszió borít -
vágylak friss tavasz

szürke kis veréb
magányosan éldegél -
ki sír majd érte

üres lett a ház
nevetésünk helyén ma
ezüst csend szitál

...Fenyők csúcsa közt
a Hold békés mosollyal
tartja az eget.

súlyos keresztem
elérek e még veled
új karácsonyig

künn az erdőn a
szél mint sziszegő kígyó
fákon tekereg

Csillagösvényen
majd lelkek fénye vezet.
Őrizd lámpásod!

Az öt őselem:
a levegő, víz, tűz, föld
és a félelem.

Gyermek énemmel
versenyt rohan az idő -
mesélj még nekem.

a szerelemhez
test is szükségeltetik
három az egyben

szimmetriával
álcázott aranymetszés
toboz spirálja

Nyelvünkbe zárva
Nem is érthet meg minket
Sajnos a világ.

Ahogy a gyermek
kap szeretetet, felnőtt
úgy adja tovább.

Hófehér az út.
A sószóró vadult be,
nem a hó esett.

pásztor a subán
bárányokra álom száll -
éber csillagnyáj

ó verébsereg
első nap mit pletykáltok
tollas jószágok

Új évet írunk,
mi lehet az utolsó
és az első is.

Új év, új remény,
kívánom neked szívből,
szeretve legyél.

Hallgatás burka
mögül hangosabban hív
a szívdobbanás.

Félünk egyedül
Mikor már nem szeretnek -
Eltűrjük azt is

Egy. Közös apró
Mag az egész fájáról.
Kibomló világ.

Minden mulandó
Szépet és mulattatót
Kövesd és hagyd el

A jó ünnepén
támad leginkább a rossz,
... de a pajzs kitart.

Az idő nem pénz!
Lehetőség jót tenni
érdekek nélkül.

Világunkat a
pusztítás megmérgezi
leheletével.

meséből sok kell
hogy elviselhetőbbé
váljon a világ

Magadként ölelsz.
Lelketlen húsból nekem
így lettél a szent.

Ne tégy magadra
felesleges terheket!
Hagyd meg másoknak!

A természet a
világ rendje, a múló
idő sóhaja.

Haldokló bolygó.
Aszály, árvíz, háborúk.
Becsapott világ.

tótágast állok
lábamhoz gurul a hold -
csillag-játékos

Békegalambot
esznek a háborúban.
Frissen megsütve.

ülök bezárva
komfortos rab-magányban
múltamba vágyom

Énekszó szárnyal,
szívekben csendes béke -
remény születik.