Új versek

szeretet ábra
mellette messze látok
a kezdetekig

- Viszlát jövőre! -
s elsétált a nyár színes
levélszőnyegen.

csak most ölelsz át,
de a karjaid között
velőmig fázom

párás őszi est
ólomfényű csendbe zárt
lassuló világ

őszi napsütés
tarka pillangó pihen -
mohás sírkövön

didergő reggel
apró kortyokban nyelem -
forró feketém

sírva is lehet
valaminek legalján-
elrugaszkodni

lassabban élek
csak átlélegzem magam
a hajnalokon

időviharban
szélvédett kis megállók-
történeteink

befejezetlent
s érdektelent alkottam
legalább tudom

mint halk imádság
égbolt repedésein
csepeg le a fény

nehéz szívekhez
csend rezzenésein át
angyalok bújnak

Tavaszi szél fut,
egy tálkányi kutya visz
fényt a felhőkbe.

minden ölelés
egy harmatcsepp a szívnek -
lélekébresztő

ne szédítsen el
a dicséret őrizd meg
rosszabb napokra

csöpp kisfiúként
körhinták nagy falován -
anyám tartott meg

A jó nevetés
napsütés egy házban, te
is mindig nevess.

kócos hajú kis
csermely kacag - csiklintják
vizét a halak

zörgő füvek közt
csendesebben ver a szív
elfogy ez a nyár

régi üzenet
már nem olvasom újra
mégsem törlöm ki

Sárgarigódal
Legyél hát te rímtelen
Locsolóversem

porcelánlovak
fehér fénye felvillan -
tétova Holdfény

karomban viszem
bár kiscsikó de nehéz
saját keresztem

nem aggódhatok
rábízom jóistenre
mi marad - mi megy

vágyaim fogynak
szívem erejével még -
maradok veled

anyám megölelt
s apám faragott nekem
fa játéklovat

fogom a kezed,
látod, máris itt az ősz -
elmúló ábránd.

vágyak mezején
szinuszgörbéket rajzol(sz) -
kimatekozta(d)

fényes ökörnyál
táncol egy zsenge ágon -
szép mint egy álom

Kölcsönvett idő
felhőkkel üzen: "Ember!
Lásd meg árnyékod!"

Ne akarj másnak
látszani! Egyszerűen
légy csupán ember!

Bölcsebbé tesznek
hibáink, ha tanulunk
mindig belőlük.

ne pazarold el
a szavak mágiáját
fecsegésekkel

hagyd hogy önmagát
felszabadítsa a vers
legyen érzelmes

Szél csókol fákat,
zöld koronák ringanak
együtt ütemre.

gyakorolnom kell
hogy elfelejtsem azt is
mennyire fájtál