Új versek

Faragtad bölcsőm
hímezted élethintám
- s kiborítottál.

egy pillanat volt
fáradtan omlott össze
a gyenge tavasz

villámok tépte
felhőkből nyert új erőt
a kicsiny patak

Őszi éjszaka -
ezüstös pókfonálon
csillagfény remeg.

illatos estek
bodzavirág fészkein
szél is megpihen

Vágya hevíti,
lobogva ég, füstje a
kormos éji ég.

holdsarló vigyáz
bodzavirág illatú
hullámzó csendre

Apró morzsáit
az örömnek, mint madár,
fölszedegettem.

hajnalra szövi
fényét az ébredő nap
cinke énekel

Pataknak fodrán
napsugár fénye fészkel:
csobogást hallgat.

Lábujjhegyen jött,
fényt hozott a tenyerén:
földre ejtette.

lenge szellő fúj
felhő fátylán átsuhan
gyengéden érint

szomorúság az
ha kiszáradt fák fölött
sírnak a felhők

Múltat taposva
szilánkok metszik talpam
- jelenem az úr.

Hunyót játszik a
napfény az est ölében:
elszenderedik.

Tegnap sóhaját
legomboltad a máról:
felszabadultál.

Szürke emlékek
álomfirhangjain át
testet ölt a múlt.

Májusi eső
elernyedő nappalást
gallérjára hull.

hajnalfény dereng
tétován nyújtózkodva
macskaköveken

Szomorú eső
kopogtat ablakomon.
Ázó fiókák.

földúlt a földút,
rögösségén bukdácsol
magányos holdfény

frézia felleg
menyasszonyi ruhámon
májusi divat

holdfény simogat
szunnyadó macskakövet
dorombol a csend

Gyermekkorom kis
falovait fölfalták
rég kihunyt tüzek.

Bakancslistád ha
nem koppan - felhőkön jársz
vagy megérkeztél.

Engedd szívednek,
hogy két dobbanása pírt
fessen arcodra!

Tavaszi dallam
suhan kertem fái közt,
téged keresve...

Sötét éjszaka
Fénye megfoszt a remény
Csillagaitól

Lila ruháját
Feketére cseréli
A naplemente

Tiszavirág nász
szőke folyó titka lett
egy napnyi élet

akác folyondár
csüngő lila fürtjein
pille álom ring

Megpihen a szél
pelyhes fiókát rejtő
zöld lombok alatt.

telihold bámul
sápadt áttetsző foltban
eltűnő árnyat

Fák lombja között
átszűrődő holdfényben
ezüst a csönd is.

Zengő ligetek
felett szellő őrködik
napfény tenyerén.

kósza szél pihen
csüngő akácvirágon
eső közeleg