Új versek

hóharmat lepte
hecsedlit csemegéz egy
kis fenyőrigó

a levegőben
még mindegy, hogy ki a fej
és ki az írás

Addig aludj csak,
Míg valósággá sarjad
Bennünk az álom.

párnám alá gyűrt
régi szavaid most is
ébren tartanak

gyerekszemekbe
merül tisztulni a fény
ébredés után

teszem a dolgom
buborék-világomban
rózsát ültetek

Jézus szívéhez
csillagtalan éjen is
ugyanaz az út

minden kis fűszál
az ég végtelenjébe
mutató élet

remegő kézzel
múltam padlórései
titkát boncolom

fák tetejére
piros kontúrt rajzol a
most ébredő nap

csendet tanulok
beszélni akárki tud
hallgatni arany

rózsád mosolyát
másolja reggel az ég
bátran légy szelíd

távolba nézve
orra estem így váltam
eggyé utammal

kétségeim éj
keltetőjébe téve
fáradtan keltem

napsugár szárnyán
vidám citrom pillangó
társtalan magány

megunhatatlan
nézem a folyó tűnő
ősmaradását

Álomtalanul
átbillent az éjszaka,
napom most pirkad.

ha csak zajszünet
lenne a csönd senki nem
keresné titkát

hajnali fényben
láttam meg mosolyodban
szerelmed báját

türelemre int
míg szebb világot épít
elmémben a hit

Ajtókat nyit ki,
a logika ellenben,
ajtókat zár be.

Az érvelésnek
modern formája, hogy a
rosszat jobbnak lásd.

velem született
képességeim fele
árvaházban van

soros kötésben
vagyunk, ha zárlatot kapsz
kiégek én is

kifosztott határ
szamártövis magányán
nyáremlék enyész

Elhullott virág
szirma alatt kis hangyák
dajkálnak bábot...

Tátognak pelyhes
ideák, s hasznos szókkal
éltetik őket.

Jogokért öblös
a hang, kötelességnél
halkká finomul.

kedves szavakkal
győztél meg arról hogy csak
te hiányoztál

leomlott falak
közt kószál az emlékem -
itt voltam boldog

hajnalodik kint
puhán libben az álom
mézszín árny suhan

Fényfonálon csüng
Ezüst felhőbojtok közt
A puha reggel.

Avarsuhogás:
Mintha valamit az ősz
becsomagolna.

Messze a halott
némaság mögött, csendből
sarjad a hajnal.

Ködfátylat húzok
esős múltamra - jöhet
a napos holnap.

apró csillagok
lobbannak körülöttem
angyali jelek