Új versek

Ha egyedül vagy,
gondolataid urald -
ha mással, szavad.

csendem meghitten
ölembe bújik - aztán
együtt hallgatunk

kimondom végre
szeretlek - értékelni
nem szeretni kell

bársonyos éjnek
vállára hajtom fejem
csillag-csend ölel

ködbe tűnt úton
anyám kezében kezem
akkor nem féltem

hozzád hajolva
mosolyodban megszépül
mulandóságunk

elvonult a Nap
felhők mögött meditál
égi tanösvény

édes tejszagú
babaszobában jövőt
dajkál az idő

mára hiányod
részemmé vált egészen
így vagyok teljes

pára-süveget
emelnek a nap előtt
reggel a hegyek

napfény hajlik el
vízcseppek hétszín bontják -
felhő-szivárvány

Zöld lomb cipeli
ázva, égi áldásnak
ékes terűjét.

reggeli kávém
a valóság a többi
virtuális tér

sárgult levelek
textúráján csipkés ősz
- megfáradt idő

mindent vagy semmit -
de nincs minden és semmi
csak a változás

Reggeli ima,
szeretetküldemény - a
Nap a postásom.

telómagányban
apró figyelmet koldul
az emberi szó

szóvirágaim
parázsló ajkaimon
lobbanó hamvak

Szíved ajtaját
ne zárd be - de tanulj meg
jól szelektálni.

cseppnyi gyom-mese
selyemfű virág gyöngye
egy csupor mézben

zöld lombok alatt
friss szirmokon lépkedek
nem is volt tavasz

Párolgó étel,
szépen terített asztal,
szótlan vallomás.

áfonyafagylalt
íze titkos randevú
egy régi nyárral

Rozsdás sínek közt
száguld a hajnali szél -
más nem jár erre.

Hullám ringatja
parti nádasban költő
kisvöcsök fészkét.

leszállt az alkony
porhó szitál a völgyre
messze harang kong

rozmaringjaim
felhőszín virágszirma
hullik a tájra

Asztalon hagyott
titkos naplómat csak a
szél lapozgatja.

Gyermeksebeink
mutogattuk egymásnak
ma takargatjuk.

Ha ölelkezel,
a lelked borul bele
más karjaiba.

Ne csak álomnak,
célodnak higgyed - akkor
el fogod érni.

kék királynő vagy
mégis kórónak hívnak
büszke szép katáng

Tető alá költ
hangos csicsergést a nyár
hiányozni fog.

Az utat magad
választod - döntésed te
felelősséged.

Szemedben otthon
voltam, bársonytakaró
hangod messze már.

gubbasztó felhők
végtelen könnye csorog
szőlőszemeken