Új versek

Ráhangolódtam
egész belejöttem a
semmittevésbe.

elkélne néhány
az Időt gyorshajtásért
büntető rendőr

Két szívdobbanás
közti csend szerelmesek
szótlan beszéde

lehajtott fejjel
szomorkodik sok virág
egynyáriak mind

mint sárga szoknyás
örömpöttyök csillognak
a zöld mezőben

Ablakon halkan
kopog az eső, bennem
lágy dal dúdolász.

Szélhárfán játssza
szigorú futamait
a hajnali ősz.

csillagod vezet
míg ezüst fényét látom
hazatalálok

Bölcs ember, aki
Három sorral mondja el,
Mit más regényben.

hulló kő vizet
hasít felveri a tó
mély csendességét

göcsörtös tölgyfa
három évtized alatt
arasznyira nőtt

Nagyon kell nekem
hogy valaki szeressen
vagy csak tegyen úgy

Én elejtett kő
vagyok... Lét kavicságyán
várok örökké...

bogár a járdán:
átlépem - éljen még - nem
leszek végzete

pillangók tánca
búcsúkeringő a nyár
illataival

A haragólom
Nem tudni kire esik
Ezért fel se dobd

létfüggőségben
egy életen át, hiszen
emberek vagyunk

egy ház a hegyen
ablakaiban fények
szemed világa

Örök szerelem
a miénk, csak mindketten
mást szeretünk. Még.

rágom az időt
akár a velőscsontot
aztán kiköpöm

Kamilla szirmán
Szunnyad a természetnek
Gyógypatikája...

Pipacsos alkony
Napraforgók fejére
Fényességet hint.

Színes álmaim
betöltik éjszakámat -
Lesz-e valóság?

Emberben bízni
lelkünk meztelensége
bátorság tőlünk.

Kristály kavicsok
peregnek le arcomon.
Érted könnyezem...

cserépben nevelt
hajnalkák ringnak rozsdás
teraszkorláton

Léted mindenét
akaratlanul vágyom.
Hiányod gyilkos...

Szélvihar tombolt
törött cserepek jelzik
nyomorúságunk

mikor szíved fáj
szemed bezárja könnyét
ajkad a panaszt

unalmas mindig
zátonyok közt hajózni
egyedül velem

Kemény szívet nem
karcolja puha lelkem.
inkább én kopok.

kopár szirten ül
lábat lógat lusta ma
a józan ész is

letöröd gyenge
hajtását a fának majd
árnyékát kéred

Szemed sugara
a szeretet kabátját
ölti lelkemre.

csendem titokban
filmet fűzött életem
vetítőjébe

A krumpliföldről
Egészen más szemszögből
Látszik a lényeg