Új versek

Egy kisebb halál,
míg magadból kilépve
láncaid töröd.

Hullámvasúton
Sikítozva megérint -
Halálfélelem

Ha a termék is
tökéletes volna, film
sem szakadna meg.

átírta napom
az eső sötét kedvem
akár a versem

az együttérzés
kiszáradt patak kortynyi
emberség sincs már

Csendben születő,
törékeny gondolatod,
szíveddel takard.

Paták taposta
hasadt szalmaszálakból
vet vánkost a lét.

ha tapasztalom
olykor-olykor feldereng-
tudom s felejtem

Metsző őszi szél
lassan formálja lelkem-
megtanít élni.

Nagyszerűségből
fordult át világunk a
kicsinyességbe.

Visszakapom a
darabjaim, ha ráunsz
játszani velem?

mozdulatlan a
lomb fönt a fán - még nem lom
s rothadó avar

rezzenéstelen
reggel a csend - holt a táj -
egyedül vagyok

fölsejlik boldog
lényem színes képe túl
múltam ködébe

A vízcsepp siet,
nem tudja, hogy a tenger
már benne van rég.

Levelek. Könnyek.
Elengedhetetlenül
hullnak alá mind.

a szívalakú
arany hárslevél még fönt
a fán díszeleg

nyár is emlék lett
szélfútta szomorúság
levélgondolán

piros levélér
már a járdán - hullt juhar
futó vérpatak

mohos életem
kockás plédbe tekert szárny
a sorok felett

Más keretében,
szögre akasztva élek.
Csodálnak, szánnak.

őszi levelek
ázottan keringőznek -
szél parancsára

Alszik már a hold,
hajnal derengő fénye
űzi az árnyat.

Rózsaszín égbolt,
első fény sugara hív,
madárdal ébreszt.

Puhán simogat
hajnal fénye, útjára
engedve álmom.

Holdfény öleli
a hálás földet éjjel,
csendben álmodik.

semmi átmenet
nyárból november lett - ez
így rendeltetett

sárból gyúrt szívet
mézeskalács helyett a
sors s ez is repedt

Szívem most pihen,
hála csendje átölel,
Isten melegít.

Esőcsepp hullik,
hálát suttog a mező,
új élet fakad.

szőlőlugasban
egy rigólány szemezget -
párja fuvoláz

Hajnali fénynél
hála ébred lelkemben,
köszönök mindent.

Hála kövére
lépünk mindennap amely,
új utakra hív.

Reggeli fényben,
hála virága nyílik.
köszöni szívünk.

Szép betűk hátán
szavak szárnyán repülve
békét álmodok.

Szíved mélyében
sajog a gyász fájdalma,
kínoz a hiány.