Új versek

tűnő napjának
rózsakoszorút fon a
habzó-kék alkony

daru kél szárnyra
szívében messzi erdő
suhogásával

lombját fürösztő
fűz halk zenéjét tova
dúdolja a víz

talán a lelkem
is virágba borul és
elfelejtelek.

fagyos ághegyen
fáradtan hintázik a
tegnapi remény

Bársonyos napfény
Színpettyeket cirógat
Krókuszkelyheken.

csillag milliárd
pisla fénnyel töri át
éjnek bársonyát

Visszakapom-e
tőled a hiányzó részt
belőlem: Téged?

sietve bújok
bele a tegnapokon
hagyott kabátba

hidat bontottál
én majd újra építem
van szívem hozzá

Hogyha fényt viszel
más életébe, te is
részesülsz abból.

roppanó hóban
lábnyomok alatt már csak
mély csend kucorog

mélylila csendben
orgona illata száll -
szerelmes május

Isten könnye is
megfagy a levegőben.
Hópehellyé vált.

Gondolatokat
gyűjtök - hogy gondolatlan
időkre jusson

amint elalszunk,
kék konyhaköveidbe
süpped az este

nappal havazik
nélküled múlik az éj
- örökké fázom

Rengeteg szavad,
temérdek mondatod most
cserben hagyja szád.

belefáradtál
ebbe a nehéz csöndbe,
ami én vagyok

belém ivódott
jó és rossz, kibúvókat
nem is keresek

Úszok a napban
válaszokat halászva
holdhercegnőként.

Kopaszodó fák
Szép színes levélhattyúk
Úsznak a tóban

sötét éjszaka
megfejthetetlen titkát
csillagok őrzik

egyre több rajtunk,
s egyre kevesebb bennünk:
ragyogó ékszer

harmatcseppekben
tükröződik a hajnal
hűvös mosolya

nagy sötét madár
az este mélykék tollát
cibálja vad szél

havas csend selyme
pihen a fák karjain
érintetlenül

Sebekből kincs lesz.
Lélektöréseidben
csillagtükörkép.

Kósza pirkadat
Foszlós zománcú máza
Dallamot cseppent.

Föld és Ég hóban
összeér - árnyék minden
ami nem fehér.

Meggyszirmok alatt
Csonthéjas gondolatot
Dajkál a holdfény.

Kottavonalat
seprek a hóba, felcseng
és dalol a jég.

pitypangos reggel
érted nyújtózkodnak a
gondolataim

Mondd, megértenél
mikor szótlanságomnak
csendje rád sikolt?

Nagyboldogasszony
hópólyában ringatja
fénymagocskáit.

Hallgatásommal
remélem minden titkom
elmondtam neked.