Toplista

Kétségeim közt,
szelíden átölelve
ringat magányom.

Az egészség nem
Minden, de ha nincs, akkor
A minden - semmi.

Lőni, tüzelni.
Szúrni, vágni. S eközben?
Mesét mondani?

lágy holdfény ezüst
varázs csillag ragyog a
lovam homlokán

- Igaz hogy snájdig,
ám züllött és tintázik
is ez a pacák!

Lehúz az örvény.
Viszontagságos élet.
Léphetek-e még?

Angyalt találtam.
Pedig nem is kerestem.
Ez a szerelem?

Hűs nyári reggel,
cseppenként issza a fényt
az ébredő kert.

illatos szénán
forgolódik már az éj
résnyi fény vetül

Mikor kiszárad
A kút, akkor derül ki
A víz értéke.

Most háború van.
Ellenséget lelőni...?
De eltemetjük!

Semmiből lettünk.
Mondd, mi az mit találunk?
Semmivé válunk.

bármennyire fáj
veszteségeid nélkül
kevesebb lennél

levéltenyérbe
fúrom arcomat - fohász
a hársillatért

illúzió volt -
úgy képzeltem hogy szeret -
mégsem bántam meg

Bús árnyék hajolt,
fényes szerelmünk fölé.
Hű bánattá vált.

Azúrkék égnek
fehér fodra ficánkol
patak tükrében.

Franciaágyról
letört az ékezet, s már
látom is Vernét!

Kitakaródzik
zsigerig minden. Egy üst
a Föld: forr, zihál.

Két gyönge fa, de
egymásba kapaszkodva
vihart szelidít.

nem sírhattam el
magam csak álltam némán
megalázottan

Gyáva szerelem.
Tudom, ezt éltük mi át.
Semmi sem maradt.

mint dérlepte báb
áll a kőtorony romja
holt kövek között

kinek a lelke
szép, Isten oltalmazza
tenyerén hordja

Döglött oroszlánt
Rúgni jó szivre vall, az
Élőnek fájna.

álompor van már
mindenki szemén, ébred
már a sárkányka(n)

Van levegő. Van.
Szennyes, piszkos, koszos és...
Lélegezz, tovább.

Alszik a város
éjleple alatt - velem
újjászületik

Az én levegőm
tiéd is. Én beszívom,
és te kifújod.

álmos a szemét
a csobogó patakban
lágyan megfürdik

Kék búzavirág,
szirmaid közt olvad el
minden kétségem.

Miért van az, hogy
mellőz ki hiszi elért
egy látszat sikert?

A lélek fénye
mindig szeretetünknek
szép adománya.

Levéltenyérbe
párát csepegtet Isten
gyémántként ragyog

Szem igaz szava
tétova ölelésben
könnybe lábadás

Szemedbe nézek.
Ősi titok fénye ég,
kék íriszedben.