Toplista

piros levélér
már a járdán - hullt juhar
futó vérpatak

nyár is emlék lett
szélfútta szomorúság
levélgondolán

A vízcsepp siet,
nem tudja, hogy a tenger
már benne van rég.

mohos életem
kockás plédbe tekert szárny
a sorok felett

mozdulatlan a
lomb fönt a fán - még nem lom
s rothadó avar

Más keretében,
szögre akasztva élek.
Csodálnak, szánnak.

Levelek. Könnyek.
Elengedhetetlenül
hullnak alá mind.

Nagyszerűségből
fordult át világunk a
kicsinyességbe.

rezzenéstelen
reggel a csend - holt a táj -
egyedül vagyok

Paták taposta
hasadt szalmaszálakból
vet vánkost a lét.

Metsző őszi szél
lassan formálja lelkem-
megtanít élni.

Csendben születő,
törékeny gondolatod,
szíveddel takard.

ha tapasztalom
olykor-olykor feldereng-
tudom s felejtem

Visszakapom a
darabjaim, ha ráunsz
játszani velem?

a szívalakú
arany hárslevél még fönt
a fán díszeleg

fölsejlik boldog
lényem színes képe túl
múltam ködébe