Toplista

a szó elreccsent
szakadékot hasított
két lélek közé

nagy kazlak közt egy
szellő bújócskát játszó
apró tünemény

hiányod leül
a tornácon a padra
kimegyek mellé

sudár nyárfa sír
villám rak fészket ifjú
lombjai között

markodban kavics
mikorra felmelegszik
már nem csupán kő

Mint a mérgezett
nyilak, fájni repülnek
a kemény szavak.

csendben érkezett
az éjszaka résein
hajnalhasadás

árvalányhaj leng
táncos pipacsok felett
néma balettben

húrok pattannak
megrepedt szívhegedűn
sors szimfónia

fehér szirmok közt
egy katica dicsekszik
a pöttyeivel

elküldtem neked
szívem - polcodon őrzöd -
porold le néha

a jövő csak egy
darab nyers gyémánt neked
kell csiszolgatni

előre nézz! múlt
folyosóin a gyertyák
is kialszanak

Lábát lógatja
a Nap, ablakom előtt
kalimpál, s kacag...

Testünk parányi
működő sziget csupán
a végtelenben.

minden zuhanás
őrzi szabadságában
szárnyalásodat

búbos kemence
nyújtózik a pitvarban
kenyérillat száll

az éhes lángok
falják a fa rostjait
fényűző halál

harag rönkjébe
megbocsátás fejszéjét
vágja az idő

világegyetem
parazsán szisszenő szösz
ennyi az ember

Hogy volt, hogy nem volt...
hanyagul fércelt szavak,
rossz nyelvvel öltve.

lelkem selyméből
szőttem a kelmét melybe
csomagoltalak

nyújtózik egyet
a szégyenlős gondolat
estére szó lesz

Feszes ég alatt
hasadt felhősávon át,
pazar fény-balett.

Bocsánatkérés -
kötéltánc beismerés
és büszkeség közt.

Boldogságot küld
felém a nap, ma újból
bátran remélek.

szavaid alatt
bizalom cserepe tört
lélekroppanás

a kimondatlan
érzelmek fogságában
lélek vergődik

emlékmaszatok
vén fa alatt korhadt pad
elkésett sóhaj

szelíd dallamot
küld az éjjel altatva
hangos tegnapot

napsütésben nő
az árnyék is sötétben
csak magunk vagyunk

voltál már jelen
egyetlen pillanatban
önmagad nélkül?

szelíd réteken
pipacsharangok zúgnak
vérvörös imát

sötét vászonból
koszorút fon az éjjel
hajnalig gyászban

testünk templomát
lelkünk oltára teszi
csendes meghitté

napsugármosoly
söpri a szürkeséget
nagytakarítás