Toplista

Ékes nyelvjárás
anyanyelvünk ékszere,
utókor kincse.

Istent keresve
előbb-utóbb rájössz, hogy
ott van mindenben.

Anyám rózsái
elnyíltak, de illatuk
lelkemben örök.

narancsos sárga
madarak lábain csüng
a szelíd erdő

öledbe bújnék
mint holdsugár csendjébe
apró csillagok

ázott szirmokon
halvány napfény keresi
régi önmagát

mindig virágzó
levendulaszárakat
ringat a holnap

hűs alkonyatban
hozzám bújnak csendben az
aznapi csodák

bizánci pompát
selejtes mozaikból
nehéz kirakni

pázsit bársonyát
szellő simítja, csókot
lehel rá a Hold

gondjaim köré
barázdákat simogat
kérges tenyered

Az álmainkat
ne, csak kétségeinket
hagyjuk elmúlni...

Miért nem lettél
az az Egy, aki csak te
lehettél volna?

Diófa alatt
heverészve oldom meg
a gondjaimat.

A felhőket ma
én rajzoltam az égre,
szomorú vagyok.

Bőrszíned, mindegy,
csak szíved legyen igaz,
szavad, hiteles.

Múlt hibáival
ne zavard lelki békéd -
legyen tanulság.

Légy figyelmes, így
látod a szépet - a jót,
előre köszön.

Rumot ivott, majd
olvasva a lózungot,
rögtön hőzöngött!

Szappanbuborék?
Tündérkönnyek már látom.
Maszat a vásznon.

kék vércse szitál
fakó pusztaság fölött
harang szava száll

Szokások azért
vannak, hogy változtatni
lehessen rajtuk.

otrombaságod
eleganciáddal sem
elviselhetőbb

Kései őszben
csőrszaggatta kalászok
tél útját söprik.

Kánikulában
felszálló hőtől reszket
a nyárfalevél.

Tálalva öröm,
főfogás a szeretet,
s desszert a mosoly.

szemrehányások
helyett csak homlokpuszit
hagyok emlékül

friss esőillat
libbent a szobámba épp
régen várt vendég

az esti csendben
hallom virágaimnak
lélegzését is

Rajtam keresztül
áramlik, én mondom ki,
de nem az enyém.

- Szedd össze magad! -
sárgarépa beszólt a
buta gyökérnek.

fenyőtobozmag
hulló csillogása, mint
arany konfettik

Ó, reménnyel azt
Hittem, köd mögött vagy, de
Te voltál a köd

Hé, Kőfaragó!
Véss belőlem jó embert!
Olyan angyalit...

Mint két zárt ajtó
Vagyunk, egymással szemben
Nagy szerelemben

göröngyös úton
lelkem búsan vánszorog
néma és árva