Toplista

viharfelhőket
kerget a májusi szél:
égi fogócska

jólétben hinni
híd alatt vegetálva
elme tréfája

Ha ül melletted
valaki, úgy a legszebb
a naplemente.

A szó ingyen van,
de ahogy bánsz vele, az
sokba kerülhet.

Nem mindig érzed,
ha átléptél egy határt
- ostromlod mégis.

Ő tanított meg
imádkozni akkor is,
ha minden rendben...

szívszakadásra
szeretetszálakkal varr
gyöngyöt az élet

Egy szép érzésben,
mint a templom csendjében,
pihen a lélek.

Viszlát! - mondta a
színvonal és eltűnt a
mély süllyesztőben.

Hallom az éjben
hogyan koppan ablakon
kóbor pilleszárny.

Szeresd az embert -
tanuld ezt a gyermektől,
ki benned lakik.

A virág tudja
mikor kell kinyílnia
naptár nélkül is.

Lesegítette
rólam a nagykabátot,
tavasznak fénye.

Madárdal lehet
szimfónia és zaj is,
ez csak rajtad áll.

Nem is sejtettem,
hogy az örökké veled
ennyire rövid.

bánattarisznyám
vonszolom magam után
könnybe áztatva

Magányos kagyló
a hűs tengerfenéken.
Kissé zárkózott.

A bölcsesség nem
apáról fiúra száll.
Tenni kell érte.

aréna mélyén
parancsra vérzik el a
bajtársiasság

Eddig vártalak.
Most neked kell kopognod,
ha megérkeztél.

Emlékezz! - szebb úgy
az élet - de felejts, úgy
elviselhetőbb.

S a csónak, melyben
előtte ketten ültünk,
már nélkülem ring.

tetteid zaja
az örökkévalóban
fog visszhangozni

Mint hajnali köd
száll kedvem magasabbra
a kelő nappal.

Minden változott
s közben semmi sem. Csak én
látom máshogyan.

Hegyet megmásztam,
nem tudom elítélni
azt ki lenn maradt

szelíd mosolyod
minden megérkezésben
boldog pillanat

anyaföld ölén
esőillatot dajkál
gyengéden a szél

Ott van a lelked
legrejtettebb zugában
sorsod lényege.

Föld asztalára
szirmokból lebbent a szél
csipketerítőt

Szerelem fény volt
Most sötétben álmodom
Egy kis parázsról

Szellemi róna
heggyé növi ki magát
bölcsek körében!

papírmosolyod
eláztatták általad
facsart könnyeim

kritikáiddal
fűszereztem a levest
ehetetlen lett

nevem - szájában
testem - karjai között
volt biztonságban

Gyönyörű tavaszt
álmodtam, de reggelre
ősz lett belőle.