Toplista

Vadgesztenyék közt
Kabátzsebemben őrzöm
Kézmelegedet.

minden kis fűszál
az ég végtelenjébe
mutató élet

hajnalodik kint
puhán libben az álom
mézszín árny suhan

megunhatatlan
nézem a folyó tűnő
ősmaradását

Kucorgó zöld fű
fagyos éjszaka után
fényre nyújtózik.

Társát, s az ajtót
gyakran becsapja, könyvet
meg ritkán nyit ki.

halkan ringatja
őszi szél az utolsó
harmatcseppeket

öreg szilvafa
törzse szúette, odvas
mégis virágzik

hóhabos réten
halhatatlan zenére
darvak táncolnak

Készíts esernyőt
voltörömökből, hogyha
lelkedben esik.

Láttam anyámat
virágszirmokkal hulló
hópelyhek taván.

fák tetejére
piros kontúrt rajzol a
most ébredő nap

bimbó szemébe
hazudott az őszi nap
hajnalra fagyott

Rozsdaszagú ősz
fák kopott árnyékában
nyárral évődik.

Szúette pad áll
a kunyhó közelében
- pletyka ül rajta.

A túlvilágon
már csak a kék csend mesél
égi dallamon.

velem született
képességeim fele
árvaházban van

Fényfonálon csüng
Ezüst felhőbojtok közt
A puha reggel.

hóharmat lepte
hecsedlit csemegéz egy
kis fenyőrigó

a fakír ágya
szöges ellentétben van
a kényelmemmel

kifosztott határ
szamártövis magányán
nyáremlék enyész

Szelíd reggelnek
hóharmatos szőnyegén
napsugár reszket.

vadszőlőinda
piros tintás verseim
házfalra írja

selyemruhája
övét hajából fonta
édes mosollyal

csendes szívembe
nézve lehajtott fejjel
piszmog a bánat

Elhullott virág
szirma alatt kis hangyák
dajkálnak bábot...

százéves fatörzs
érdes barázdáiban
szunnyad a tudás

borostyánindán
fűzi levélperceit
az örök hűség

Muskátlik helyett
Jégvirágok vacogják
Szobám ablakát.

Avarsuhogás:
Mintha valamit az ősz
becsomagolna.

napsugár szárnyán
vidám citrom pillangó
társtalan magány

csupasz ágú fűz
avarban kotorászva
százszorszépre lelt

távolba nézve
orra estem így váltam
eggyé utammal

Jogokért öblös
a hang, kötelességnél
halkká finomul.

Rádgömbölyülve
Finom szívveréseddé
Álmodom magam.

ölelésünkhöz
tapad kis indáival
felkúszó vágyunk