Toplista

Az úton piros
falevél. Ki hagyta el
őszi mosolyát?

Becsomagoltam
a szívem is, a táska
alján találod.

Jó ember. Dolgos.
Csak nem tudta, hogyan kell
apának lenni.

magamra húzom
kabátod, hogy megszűnjön
fájó hiányod

én és a reggel
frottírban elücsörgünk
amíg még pihensz

Az eső vizes
ujjai pöttyözik szép,
fáradt arcodat.

szeretem mikor
minden apró részletem
szemedbe merül

Jégmadár vibrál,
pillanatokat rajzol
a tó tükrére.

Kiskanálnyi méz.
Negyven nap. Egy méhnek egy
élet munkája.

Igazi ima
egy viharvert kunyhót is
templommá emel.

képzeletednek
senki sem szabhat határt
te miért tennéd

Isten áldjon meg -
ha nem érted, végy egy jó
fürdőt, s ott áztasd!

Jobb csendben lenni,
a lehetőség sokszor
halkan kopogtat.

Öleld a reggelt,
mint forró teáscsészét
két tenyereddel.

Körülnövi az
élet a hiányod, mint
fatörzs a sebet.

A tepsi mindig
túl kicsi egy isteni
almás pitéhez.

Szociálisan,
egyre kevesebb ember
humorérzékeny.

minden almában
ott kukacoskodik az
eredendő bűn

Sokszor társam a
lelket emésztő kétely,
tehát létezem.

Ha elfogadtad
magad, tökéletes már
ne akarj lenni.

dobáltunk volna
mi is tányérokat, mint
egy normális pár...

Volt egy porcelán
babám. Szép. Nem érhettem
hozzá. Sohasem.

megesik, hogy a
sorok között bújik meg
a fő gondolat

földre szitáló
éjszaka álmossága
házakba surran

Halál jött érte;
az öreg megemelte
ócska kalapját.

csendfal tövébe
nőtt virágot leomló
fájdalom temet

Tél hangulata
kristályosodott ki a
hajnali tájon.

pohár peremén
táncolt - ajkamon egri
leányka csókja

Kinyitottam a
sebekkel teli dobozt;
lassan elvérzek.

Sült alma, dió,
forralt bor - együtt; bárcsak
soha ne múlna!

Nem volt kérdés, hogy
csalódást okoz-e majd,
csak az, hogy mikor.

Szeret, nem szeret...
Tényleg egy margaréta
kell, hogy eldöntse?

Hangtalan sorban
Lehullt friss virágszirmok
Élő mindenség

Kár vitatkozni,
soha senkinek nem volt
eddig igaza.

Magadban hordod
szüleid minden okát
a létezésre.

Falba ajtót üt.
Mögötte nincsen semmi.
Visszamegy hozzá.