Toplista

az élet súlya
könnyebb lett, mióta nem
hiányban mérem

Volt idő, mikor
elismerésre vágytam.
Aztán kinőttem.

Hogy soraimat
írom, oka mindig van,
célja: kevésbé.

Lélek-ablakunk
sikáljuk: remény van, csak
kilátástalan.

Kirántott hús lesz
a szekrényben, s ott pirul,
mi már nem virul.

Tudással bírni
előnyös, l á t n i viszont:
lélekbevágó.

Illúziókkal
nehezen bír, mit tesz hát:
még többet teremt.

Oly sok a szerep,
s legtöbben bírót játszunk:
rögtönítélőt.

a kellően mély
és tényleges figyelem
ajándékidő

Mélységeidet
éld át, sekély vízből nem
tudsz meríteni.

Hexameterben
üzent Dakt Ilusnak hogy
szép verslába van.

A lélek teremt,
benn elég egy sóhaj is,
kinn már vihar van.

emlékek sor(s)a -
emberi alak képe
ködbeveszőben

Ma kiállok az
esőbe, hátha végre
megérint az ég.

elvi kérdésre
gyakorlati választ ad(j)
- megtapasztalás(t)

dromedár nyakán
medálként függ pár ócska
légiós bakancs

Kimostam minden
negatív hozzáállást
tiszta gondolat.

Fügefa ágán
egy levél árnyékában
sárgarigódal.

Kis pipacs pirul,
szellő csókolta, s ígért
hosszú életet...

az éj múlik s ha
egyedül ébredek hát
álmodlak tovább

Egy férfi-faló,
s egy nő-faló násza még
szálka szemében!

ahogy öregszem
egyre tisztábban látszom
ifjúkoromból

A jelen bábja,
Dicső jövőjét látja
Szeme tükrében!

tanulság-tétel -
csak szemed(k)be nézve tégy
tanúságtételt

művészi keze
apró virágszirmokkal
szórta be fejem

kis harangvirág
halkan csilingel este
fülemnek zene

a bolondság kék
palimadarát már rég
én alakítom

Az élet velem
úgy tűnik rossz lóra tett,
aztán lapátra.

Világ-álmunkban
a remény vágyakat sző,
valóság: szakít.

Egy véges térben
Végtelen növekedés
Biztos pusztítás

Mesék világa
Csillámporos varázsa,
Pompás képzelet.

Csend ül a kertre,
az est nyíló tenyere
oly simogató.

Sok semmitmondó
közhelypuffogtatásra
is remek terep.

Mindenki nevén
Szólítja a Napot, de
Ki ismeri meg?

életfeladat -
jól megválasztani a
kimondhatókat

lombosodnak a
diófák árnyékuk a
homokon hímzés