Toplista

Hajadban napfény
csillan, arany szalagot
köt a kalászra.

Hajnali fény vagy
gyöngyös harmatcseppeken:
így üzensz nekem.

Kitárulkoztál
visszautasítottak
megszégyenültél

holdleány a tó
tükrében mártózik a
csend csillagot szór

Nyikorgó hídon,
korhadt jövőbe, vakon
vezet végzetünk.

Ha lábam alól
egyszer elfogy az út, majd
továbbrepülök.

nyárnak szoknyáját
libbenti hűvös szellő
vetkőztetné már

Puha ecsettel
selyempapírra festem
halvány reményem

Bölcs ember, aki
Három sorral mondja el,
Mit más regényben.

csendem titokban
filmet fűzött életem
vetítőjébe

Nyár parazsából
zsebembe rejtek, őszi
hűs reggeleknek.

a ravatalon
összekulcsolt kezében
retúrjegy lapul

egyenletedhez
bármelyik fokon lennék
megoldóképlet

lehajtott fejjel
szomorkodik sok virág
egynyáriak mind

Darabokra hull
a múlt gondolatodban -
emlékcserepek.

letöröd gyenge
hajtását a fának majd
árnyékát kéred

diófa büszkén
ereszti gyermekeit
zöld fűpaplanra

kint ült a mester
s könnyes szemmel vadludak
röptét követte

Csend tava susog
sejtelmes bércek ölén:
Lelkem ringatja.

búcsúzkodó nyár
csillagkönnyeket hullajt
meteorzápor

időtlen barát
ki felemeli szíved
a csillagokhoz

bogár a járdán:
átlépem - éljen még - nem
leszek végzete

lét peremén lejt
vad és vakmerő táncot
a ledér remény

Sodorjuk sorsunk
fonalát, hogy szövetet
alkosson létünk.

Megnyugvást sodró
pataklelked itatja
roncs szöveteim

zendül a nap de
a hajnal csendje hosszan
visszhangzik benne

hát szétkürtölöm
mi titokká némítva
nem fér el bennem

Terhes asszonyka
óvodással karjában
gömbölyű mosoly

Szerelmes voltam
ahogy csak kamasz képes
csakis titokban

Gyöngyeim porba
hullottak. Reményeim
már elhervadtak.

Rossz emlékeim
- batyuba kötve - rozsdás
szögre akasztom.

elkélne néhány
az Időt gyorshajtásért
büntető rendőr

Szívem alig ver...
Zsibbadt elmémen csak a
magány térdepel...

A krumpliföldről
Egészen más szemszögből
Látszik a lényeg

hulló kő vizet
hasít felveri a tó
mély csendességét

Szélhárfán játssza
szigorú futamait
a hajnali ősz.