Toplista

Hiba bírálnod
papagájod szókincsét
- tőled tanulta.

víz és csipet só
könnycseppnek is nevezett
szomorú oldat...

A csend nem üres.
Tele van válaszokkal.
Tedd fel a kérdést.

Öreg faágra
virágot rajzol a fény
emlékezetből.

illanó létünk
cseresznyevirág kelyhén
pár perc ragyogás

csupasz ágakra
pöndörödik egyre a
madárcsicsergés

Kilimandzsáró
Hava sem különleges
Mégis misztikus

Csipkés szavaid
öltöttek vörös ruhát
képzeletemre.

Taposhatsz sárban,
de fontos az, hogy közben
csillagokra nézz.

Őzek szépítik
a tavaszi szántóföld
szürke magányát.

Öreg faágra
virágot rajzol a fény
emlékezetből.

Lebomlik minden
mi él, s akar - könnyező
sóhajt hord a szél.

titkaim mélyén
felfedezésre váró
igazgyöngy lapul...

bölcs vén az ifjú
bolonddal - bús a víggal -
lelkemben megfér

észre sem veszed
e kegyetlen világban
azt aki szeret

más mércével mér
ki habzsolón pazarló -
s a koldus ha bölcs

Legfájóbb könny az,
mi nem hull másik mellre,
s nem törli senki ...

Sugárzóan jó
Fosszíliák lehetnénk
A zord jövőben.

Leszek könnyedben
a só, imádban leszek
fehér hallgatás.

nem tudod hol jár,
képzeletedben látod
a legrosszabbat

a hegygerincen
csillagos hálóingben
most az ég pihen

lélek hűsége
egyetlen ölelésben
virágoddá lesz

rügyező ágak
bölcsőkként ringanak az
enyhe szellőben

őszi verandán
borongós kedvem űzve
dongó döngicsél

kottázva lépdel -
dallamfűzőjén hurkolt
violinmasni

őszi levelet
tavaszi szél fújt elém
élettelenül.

túllépnék rajta
de folyton elgáncsol a
kialvatlan éj

Forrongó nyárban
hűs templom oltáránál
Borultam térdre.

gyermekeinkben
szétszórva találjuk meg
erényeinket

az életem most
állandó változó s te
ezt már nem érted

fehér kelyhedben
ragyogó igazgyöngyök
dalt csilingelnek

gondolataim
körülötted forognak
szinte szédülök

bíbor rügyek közt
bújkál a tavaszi szél
az ég türkizben

vakságot színlel
hogy ne kelljen látnia
mulandóságát

tarka ruhába
bújt szürke emberek - mind
címlapra vágynak

Láncra verhetsz, de
gondolatom szabadon
uralhat teret.