Toplista

a pajkos szellő
napokig vetkőzteti
az öreg tölgyet

mindig egy hajszál
választ el a sikertől
már kopaszodom

a széfben őrzött
aranyfogad könyörög
egy jó falatért

lehetnék dallam -
szempilládra fonódó
gyengéd altató

ében éjjelek
harmatgyöngyös pártáját
leveszi a nap

Puttony terhéről
megfáradt lábakon a
csoszogás mesél.

Menj az erdőbe,
hallgass egy óra csendet
fatörzsnek dőlve.

feltett szándék egy
hűvös pillantásban vált
esélytelenné

túlmaszatolt ég
alá hull az utolsó
csepp világosság

Már alkonyodik,
De a felhők mögül még
Csordogál a fény.

hanyatt fekszem a
hullni kész lombok alatt
sóhajom mélyül

Ágon fityegő
falevél haldoklása
rozsdába fájdul.

megkopott ajtó
fáradt szolgaként sírja
az idő nyomát

Az ősz az erdők
ezerszín fonalából
szivárványt sodor.

Szekerek vitték
a dolgos belenyugvást,
hintók a gőgöt.

az arany őszből
megszökött leveleket
táncoltat a szél

Sárga falevél
megáll a levegőben -
múló pillanat.

Macska napozik
szikrázó verőfényen,
dorombol az ősz.

hangtalan hajnal
harmatszőnyegére ült
- őszi ködtitok

kiköltöztem - épp
szűkös lett a férőhely
bent a szívedben

rég elfeledett
jegenyék alatt cselleng
a nosztalgia

Ha már lelkedet
lemeztelenítetted
ruhád nem takar.

fáradt sétányok
őszi nyújtózkodásán
kucorog egy pinty

szürke pókhálón
hajnali fuvallatra
harmatcsepp rezzen

Tótükrén a Hold
lágyan elringatózva
álomba csobban.

valaki nagyon
dörömböl a kapumon -
talán Isten az

Opálos fényben
Rozsdaszín leveleket
Reszketnek a fák.

ha a vers madár
vállam a pihenőág
lelkem a fészek

reggeli ködben
hangos vadlúd csapatok
csendet hasítják

A hajnal pírja
hold ezüstjére, vörös
csillagokat varr.

arany fűszálak
csúcsain lengedezik
a megbánt idő

Arany és ezüst
ködökkel fizet az ősz
a céda nyárért.

szép versek lelke
sor közti kagylóhéjban
megbújt gyöngytitok

Tölgyfa lombjában
makkok szövik tervüket,
őszi bál készül.

mélyülő völgyek
égig érő hegyeket
emelnek csendben

Préselt virágok
Megsárgult illata leng
Emlékkönyvemben.