Toplista

éppúgy kerülgetsz
ahogy a gyönge szellő
jár a fák között

csak a hold tudja
milyen szép voltam neked
mikor vártál rám

nem adhatok mást
csak azt a szívdobbanást
mint legelőször

hozzád sem érek
csak gyengéden ölellek
érzéseimmel

Hiába váltasz
nevet, a lelkedet nem
tudod cserélni.

Sötét elménkben
Bolyongva elhalasztjuk
A napfelkeltét

legmélyebben a
letisztult szépség képes
megszólítani

A kórház falak
több imát hallottak már
mint, a templomok

csillagok hullnak -
csak én állok egyedül
az ég peremén

Naponta százszor
az élet titkaiban
keresem magam.

nem jutsz előre
ha egy forgóajtóban
hagytad álmaid

Vászon nélkül csak
A gondolat szépsége
Éltet egy vakot

légy türelemmel
a tavasz kever zöldet
szürkeségedhez

Mint egy pillangó,
Úgy röpköd minden lélek,
Ha társra talál.

Elcsókoltuk már
A legszebb éveinket,
Megpihenhetünk.

szárnyaim alatt -
puszta létezésed a
felhajtóerő

talpunk alatt jég
de egymás szemében már
látjuk a tavaszt

Nem kell mindig szó,
Hogy tudassuk másokkal,
Ahogyan érzünk.

csak nekünk nyílott
az összes virág, mikor
a réten jártunk ...

Pillanatonként
születik, s múlik minden,
nincsen kivétel.

a szemed ablak
benézek rajta s végem -
foglyul ejtettél

vállam a párnán
mint habkönnyű kísértés -
ajkadon sóhaj

menne-e veled
mi eddig még senkivel
különleges vagy

Milyen unalmas
is lenne, ha mindenki
kedvére írnánk!

Tánc közben csókot
adtam arcodra, akkor
hajnalpír bomlott.

nem tartogat már
legszebb dolgai között -
kacat lettem én

Távolinak tűnsz
csak hegedűink sírnak
egy szólamra még.

Sose bosszankodj
Szüntelenül a régi
Tévedésekért.

Jelen perceid
Tapossák ki az utat
Jövőd számára.

Arcodra fagyott,
mosolyképű fájdalom.
Felolvadhatnál...

Kulcsra zárt lelkem
kedves szóval nyitható.
Nincs örök harag.

Ha a boldogság
egyik ajtaja zárul,
egy másik nyílik.

jókislányságom
börtönéből illene
ki-kitörnöm már

A létra bennünk,
odáig ér, hol Kezdet
és Vég összeér.

Köddel fedett táj.
Nem kell látnod a Napot,
Felkel holnap is.

Az élet játék,
miért ne játszhatnám el
még a halált is.