Toplista

csak a napsugár
néz be reggel menhelyek
koszos ablakán

Leszek illat, mely
gallérodhoz simulva
csókolja nyakad.

aranyló tarlón
varjak gyászmenete a
nyarat kíséri

ellenségem nem
is keresett a boldog
emberek között

tűzben égő fák
száraz medret söpröget
szomorúfűzág

Hová bújjak még?
A mélység horizontján
vakító a fény.

Az élet, ködök
hátán ellebeg. Futnék
vele: nem lehet.

így imakönyvbe
préselt virág illata
színe múlik el

Szép aranykalász
gyöngyfüzér nyár derekán
Lisztkönnye pereg.

Ha mindig másra
figyelek, hol marad a
saját életem?

Nem kell szívesség.
Méltósággal őrülök
bele: Magamba.

halálos ágyán
nagyanyám nagyapámtól
bocsánatot kér

Egy filozófus:
"Csak azt lehet tagadni,
ami létezik."

mint csontváz zörög
gyufás skatulyákba zárt
rossz szokásaink

Hiába lett nyár,
szívem ólomszín felhő
hiányod egén.

lesz idő, mikor
kopottas vágyaimnak
varrok szárnyakat

Szabadult lovak
karámja az esti csend
kontúrtalanság.

törékeny formák
veszélyes tartalommal
fenyegetőznek

Erre születtem,
büszkén hordom halálom,
amíg csak élek.

Lemetszett ágad
helyett növessz másikat
csak szeress újra!

egyenes ember
görbe utakon is a
cél felé halad

kacskaringós út
hátam mögött - fonalát
visszatekerném

Üres az ég. Én
is. Megtelünk, mint csorba
két ezüstkupa.

Lehet, én fonák
számadást vetettem az
életemmel. Passz...

Alkonyég dinnye,
magvai árnyak, héja
mélyzöld fűszálak.

két számmal nagyobb
a szerelem először;
aztán kinőjjük...

Van joga fájni,
ha magam rajzoltam? A
vér-vörös-körös.

Kedvencem lett a
csend minden pillanata,
jól átölelve.

Brutális az a
fájdalom, ha a szívünk
bizalmat veszít.

Moccanatlan csend?
Holtfában születendő
Milliónyi lét

Alámerülök
Én és a három Somersby
Énem mélyére.

Legfájdalmasabb
érzés, ha a fájdalom
szívünkben marad.

Dús búzaszemek
peregnek aratáskor-
sárga konfetti.

Hulló levelek
nyár derekán félelem
minden olyan más.

Boldogságot a
kilátástalanságban
keresni nonszensz... (?)

Lelkemből élni
felszabadulás külső
ámokfutásból.