Toplista

visszhangzik a csend -
gitárhúron elhaló
utolsó akkord

ligeti allén
nyár emlékeit hagyta
lomb vesztett fasor

Ha egyedül vagy,
gondolataid urald -
ha mással, szavad.

bársonyos éjnek
vállára hajtom fejem
csillag-csend ölel

Ágakról csöpög,
rozsdás avarba hullik
az őszi alkony.

romos kemencén
most egy búbospacsirtát
fürdet a napfény

záporvirágok
nyílnak durcás fellegek
hasadó ölén

Ezüstre festi
a hold az alvó nádast -
partot ér a csönd.

átfordul az éj -
továbbálmodja magát
a túloldalon

csendem meghitten
ölembe bújik - aztán
együtt hallgatunk

libben a függöny
hűvös szél játszani hív
három porcicát

erdei úton
avarhullámot fodroz
csend-könnyű léptem

pára-süveget
emelnek a nap előtt
reggel a hegyek

Asztalon hagyott
titkos naplómat csak a
szél lapozgatja.

hozzád hajolva
mosolyodban megszépül
mulandóságunk

áfonya ízű
hajnali csendben nézem,
hogy ébred a fény

ködbe tűnt úton
anyám kezében kezem
akkor nem féltem

hulló levelek
ősz hárfáján búcsúdal
avarszerenád

édes tejszagú
babaszobában jövőt
dajkál az idő

Nem feltétlen jó,
ha úgy érzed, sínen vagy -
jöhet egy vonat.

kaukázusi
nefelejcsek tetején
szusszan a nyáréj

holdas éjjelen
nád susogja titkait
könnyű szellőnek

Kopogva kértem
bebocsátást lelkedbe.
Nem hallottad meg.

telómagányban
apró figyelmet koldul
az emberi szó

Pacsirtaröptű
mezőn napszítta kazlak
közt hever a nyár.

Színes festékkel
rajzol tavaszt a rétre
a langyos szellő.

áfonyafagylalt
íze titkos randevú
egy régi nyárral

elvetélt álmok
sűrűjében tétován
bolyong a remény

csigaházunkra
végtelen csendeket csen
a tűnő idő

rozmaringjaim
felhőszín virágszirma
hullik a tájra

út porát rovom
társam a szél kéklő ég
csendes önmagam

Még zöld bimbóban
alszik a mák virága
holnap selymet bont.

Néma léptekkel
Futok át, tekinteted
Lágy folyosóin.

Szemedben otthon
voltam, bársonytakaró
hangod messze már.

Ismered dolgok
árát - de tudd meg mindig
értéküket is.

Üres csigaház -
vad szél kergeti messze
fagyos hajnalon.