Toplista

neonfény szmoggal,
sült gesztenye illattal
városi anziksz

van egy oltárom
higgy bennem és építsünk
köré templomot

hullámzó arany
pászmáin a Nap-folyó,
ködfelhőt oszlat

télikabátom
levendula illatát
a fagy kiszívta

kimért időmnek
fogyó cseppjei a vég
poharát töltik

sárban tocsogó
parányi madár jelzi
közeleg a tél

Trilláját arany
áron méri a sármány,
drága téli brand.

mandarinmamuszt
és sűrű fahéjhajat
hord a régi tél

Felhős az este
kutyamancs tapossa a
macskaköveket

megbújik a táj
mindent elfedő ködbe
vonatfütty hasít

Víz tükrén táncol
ezernyi csillag fénye,
álmodik a tó.

Kopár bokrokon
csüngő csipkebogyókat
csipked a zord fagy.

ecetfaágra
japán haikut írt bölcs
költőként a hó

tuják csipkéin
ringó harmatcseppekre
őszfényt szór a nap

Téli álomban
milliónyi hópihe
paplanját szövi.

bármit érintesz
ott vagyok benne mint az
ujjlenyomatod

Már nincs itt senki.
Csak a leesett papir
zörren lábamnál.

tiszta károgás
az ég - fekete sereg
hozza a telet

Fagy csókolgatja
szirmot bontott érzelmek
- zsenge illatát.

megmosolyogtat
ahogy csendben átölel
szobám melege

habfehér blúzod
rajta őszi levelek
izgató rajza

éjjel a pusztán
szikár gémeskút álmát
csillagok őrzik

átöltözött a
rozsdamarta hegyoldal
menyegzőre vár

Zen zajlik éppen
figyeld, és láthatod: nem
történik semmi

Kihalt főutcák
Nyirkos macskakövein
Hömpölyög a csend.

Hajnali csendben,
lombtalan, alvó fák közt
havat hord a szél.

Szivárványszínű
létem beleveszik a
szürke napokba.

Minden arcomat
a mosásba tettem - nincs,
amit felvegyek

tengelic búvik
csipkefa bogyói közt -
áttetsző színfolt

hajnali szellő
nádszálak bóbitáját
hívja egy táncra

jégvirág cseppje
lélek ablakon olvad:
három sor szirom

árva vadgalamb
burukkol kopasz tölgyfán
párját siratja

szirmokkal teli
pocsolya körül galamb
keresi arcát

lent a sírokban
senki nem alszik- fönt az
élők álmodnak

ceruzarajz a
táj grafitszürke, csak a
holt levél színes

lombkoronákon
sorslenyomatos levél
elhulló remény