Toplista

Hiába van ősz,
szívemben egy érzés most
fakaszt rügyeket.

Fák lombjai közt
Itt-ott bekukucskál az
Őszi napsugár.

Elfeledett kert,
megérintenek a csend
nyíló szirmai.

összetartozunk -
de épp csak annyira, mint
szél és vitorla

Egész nap zuhog,
arcomon hűs patakban
árad szét a könny.

A csend nem csal meg,
a beszéd kétértelmű,
szerepet játszik.

kopár-fa-párok
bújnak össze, készülve
a hosszú őszre

Azt én nem tudom
visszaadni neked, mit
más vett el tőled.

Elhalkul minden,
madárdal búvik csendben,
üres a fészek...

Pilleszárnyakat
melegítő napsugár
mosolyában nyár.

szürke ég-járda -
pocsolyából néz vissza
fekete tükör

sárgult levelek
hevernek városszerte
- lombtalanítás -

Naparanyozta
fák alatt söprögetem
elmúlt nyarunkat.

Itt vagy most érzem...
pillangó szárnya lebben
az őszi szélben.

kis réseken ma
befütyült a szél, hangja
hangos könyörgés

- szomorú lesz ez
a nap - mondta egy felhő...
és esni kezdett

Velem született
optimizmusom, minden
bajon átsegít.

keserű érzés
sír föl mélyről s áttöri
a retinámat

Vöröslik a táj,
szétfolyik a nap vére
az est oltárán.

kiteljesednél
ahogy belesimulnék
az éjszakádba

Kimondatlan szó
kötelet fon nyakamra,
észrevétlenül.

összetört szívem
apró cserépdarabok
most ragasztgatom

Éltető fényár
Csillagfényre napsütés.
Örök körforgás.

susogó széldalt
hangszerel át egy faág
őszi rezgőre

Nem azért sírok
mert segítséget várok;
csak elfáradtam.

Fától fáig tart
életutunk: bölcsőtől
a koporsóig.

rezgett rőt lombja
homok fehér fényében
vágtatott az ősz

Nem a Nap hibás,
Hogyha a vak az utat
Nem találja meg.

Virágzik az ősz
barna, sárga és vörös
leveleket fest.

Sokat képzeltem
felőled, de a végén
semmi se maradt-.

Mosolygó szempár.
Szeretet. Szavak nélkül.
Tükörre írva.

ahogy mozogsz azt
mutatom - gyakran állunk
és átölellek

Pillanat a lét.
De tőle függ a mindig.
És a soha is.

A hajnal első
sugarára szememből
pergő józanság.

Gyermekkoromban
az Ezerarcú nyárba
voltam szerelmes.

ősz az ablakban
integet, vidám, arany
színű köpenye