Toplista

Csillagok alatt,
Táncoló álmok szállnak.
Angyal hárfázik.

Köszönöm Uram:
keresztem éppen átér
- szakadékomon.

A démonoknak
Akkor se higgyünk, hogy ha
Bátorítanak.

Sok a probléma.
Mind közül a legnagyobb:
a saját elméd.

Aki harcol, az
Veszíthet is. Aki nem,
Az már veszített.

nem aranykincsen
osztoztam én meg veled
csak hűségemen

A megvetésből
Kisarjadó gyűlölet
A leghevesebb.

kórházi ágyon
nővérek közt egyedül
elhagyatottan

lélek kenyere
a kegyelem rajta méz
édes szerelem

Nézem a havat
nem találok szavakat
néma csillogás.

- Very, very intenzív!
- Rég megvert... magyar vagyok,
kórház, intenzív!

Isten szépsége
lányhaj és hát ívein
ében és márvány

földön élt égi
az egyszerű - egyszeri
pillanatvarázs

szeretlek, de ma
leírtalak ragozva
- (el)múlt időben

Befagyott tóban
Álmát alussza csendben
Jégbe zárt világ.

A biztonságot
önmagamban keresem
Istenhez szólva.

Angyal lehelt rá
Ablakomra s reggelre
Jégvirág nyílt ki.

Margaréták közt
nevelkedtem és édes
vasárnapokon.

Álmodj magadnak,
Fagyos reggelen napot.
Reménysugarat.

Szabadsággal köss
magadhoz: akkor öröm
lesz majd bilincsem.

gyermekként jeges
szél csípett arcomra pírt
nagy hócsatákban

nincs "nehéz élet"-
"könnyű élet", értelmes
van s értelmetlen

csak ennyi voltam
est hamujába hulló
színes lepkeszárny

Fiatal vagy, ha
Ha nem látod: a régi
Szép idők most van.

Beront és betör,
némán fojtogat a gyász.
Kéretlen vendég.

Lényedet vegyítsd
élet elixírjébe.
Másokért oldódj!

Anyag megvénül,
de a lélek sohasem,
az marad, mi volt.

Szántás tengerén
hósziget mozdul - télben
ittmaradt gólya.

Egy perc őszinte
odaadás felemel,
lélekig hatol.

Ezüstfenyők közt
égi paplanok várják
az álmodozót.

Az álom egy kincs,
Mely örökké hű marad.
Minden éjjel vár.

Sötét utcákon
Pislákoló lámpafény
Őrzi álmaink.

fájdalomban múlt
örömben a pillanat
szállni vágy - jövő

csipp-csepp esőcsepp
krátereket rajzolgat
a hóbuckákra

csillogó dallam
lelked bevonta - Chopin
trillák szökellnek

őt keresem még
ki eltűnt ifjúságom
magával vitte