Árnyék és Fény haiku versei

Hangom simogat,
feléd nyújtom a kezem.
A jég megrepedt...

Harmat cseppje hull
hűs nyári reggel, s a Nap
magába issza.

Falevél pörög
a szél szárnyán szendereg.
Más világba hull...

Az önsajnálat
és a múlt szépítése -
hazug jelened.

Elvesztettem a
lelkem egy darabját, de
már nem kell nekem.

Lassan kimoslak
magamból, elnémulok,
hangtalan halál...

Öreg házban vár
karácsonyi csodára
egy kicsiny gyermek

Mécses világít
gyengéden melegíti
az ősz sóhaját...

Édesanyám megy
a Menny odafönn várja
könnyem kíséri...

A fűszál cipel
eső cseppet a hátán,
boldog, mert csillog...

toll a kezemben
én még írni akarok
álmom alkotom

zöldül a zsenge
bokorág, akácvirág
bontja illatát

lelkem pillangó
az élet viharában
elázott szárnya

Gonosz gondolat
gerincemen görbülő
grimaszát érzem...

Vártalak mindig,
öleltelek halálig.
Most hervadozom.