Gy. N. haiku versei

édes bókjaid
elszórt kis hóvirágok
fagyos szívemen

szonátát ír a
hegedűn játszó halál
- lélekhangokból

lopott, bús rímek
mámoros vélt tolvajok,
ihletrablók mind

olthatatlan vágy,
manapság életforma,
régen szenvedély

gyűrött hópelyhek
asztalon búcsúlevél
azóta (s)írok

néha rám talál
a félelem, nem vagy itt,
csak elképzelem

finom kezével
megérinti a szívem
sebésznek tanult

mámorba ringat
imbolygó falevelek
bűbájos tánca

Cserháti tájban
kondenzcsík taglalja szét
az őszi eget.

Szétdobált szavak.
Tőrbe rohanó szívek.
Fénylő fellegek.

Nem lehetsz újra
szerelmes, ha még fogva
tart a régi vágy.

Azt mondtam sosem
adom fel. De feladtam
most egy levelet.

Maszkos, fújtató
hadak rohanják meg a
sárga villamost.