Jordáki Gábor haiku versei

Szemed kékje, mint
kitisztult ég ragyogó
egyszerűsége.

Bármily kis dolog
is, ami feltölt téged,
szabadságot ad.

Korona nem a
víruson van. Rajtunk, kik
egymást segítjük.

Merd felvállalni
önmagad. Ettől te még
nem leszel gyengébb.

Ne hagyd másikat
kétségek közt. Hisz így te
is abban leszel.

Viszonzást sose
várj azért, amit nyújtasz.
Nyugtázd mosollyal.

Sose hazudtold
meg magad. Ha mondandód
van, ne tartsd vissza.

Változtasd meg a
látásmódod. Ezzel tán
hatsz másokra is.

Ahogy simogat
a nap ragyogása, úgy
kaptam fényt én is.

A mellőzöttség
rosszabb a halálnál is,
mert itt még érzel.

Több mint barátság,
de nem szerelem. De én
mégis szeretem.

Hallgatás. Sokszor
több titkot elárul mint
a fecsegések.

Nem a sárkánnyal,
oroszlánnal kell küzdjél,
hanem magaddal.

Még ha az igaz
sokszor maróan is fáj,
mondd ki, sose várj.

Elfogadni és
mellette maradni. Ez
igaz szeretet.

A félelmemet
felülírja bizalmam.
Kiérdemelted.

Tested melege
szikrát csiholt szívemen.
Remény pislákol.

Ha te nem veszed
észre magad, ne várd hogy
számítson szavad.

Attól még hogy nem
vagyok hangos, mindenről
van véleményem.

Mint nedves, facsart
rongy, úgy szórja cseppjeit
a borús égbolt.

Bódult álmomban
bújt meg a képzeletem
és valóságom.

Mentegetőzés
mögött a hazugság már
sunyin sorban áll.

Részeg tengerész
szárazföldön lel rá a
víz értékére.

Nem a probléma
van előtted, hanem a
megoldás kulcsa.

Nyárutó édes
illata tovaszáll, mint
megkésett levél.

Megálmodni és
létrehozni. Semmiből
valamit fonni.

A csend kegyetlen
némasága mutatja,
hogy ajtód zárva.

Erősnek lenni
a gyengék közt, pokoli
kihívást jelent.

Hűvös estéken
kémlelem a dús eget
válaszra várva.

Hol belső tüzem
fénye égni szokott, most
szürkeség honol.

A féltékenység
az intelligencia
nagy ellensége.

Cseppek tükrében
villódzó fényem képe
mélyen elveszett.