Kocsis Levente haiku versei

Tudom, szeretni
jó, de alapfeltétel:
szenvedni is fogsz.

Porcelán álmok
összetörve hevernek,
felnőttem volna?

Reggeli napfény,
izzó reménység-parázs.
Ez vagy te nekem.

Hótakarókat
átölelni melegen,
és nyár lenne, hopp.

Lehet nem látod,
de mosolyom mögött már
könnyezik a múlt.

Már nem lesz sötét.
Mi meg csöndben maradunk.
Vedd le az inged.

Vegyél el tőlem
mindent, mi arra várt, hogy
tiéd lehessen.

Éjszaka van, és
villámok simogatják
tengerlelkemet.

Kisírt szemekben
ne csak bánatot keress.
Csoda van bennük.

Felszállt a köd, és
nedves illatként hagyta
itt a hiányod.