Kósa Gabriella haiku versei

Cibál az élet?
Nézz a kis falevélre
viharban! Kitart.

Az a csend, amit
csak szíveddel hallasz, nem
utánozható.

A tudat, s lélek
rendje éppoly fontos, mint
környezetedé.

Ész, szív és lélek
összhangja adja belső
harmóniádat.

Rácsodálkozott
a felhő a világra
és sírva fakadt.

Akkor adsz szívvel,
ha te már átélted, hogy
milyen az a nincs.

Állat ösztönből,
ember tudattal öl. Hát
nem vagyok büszke...

A szép gondolat
csendben fogan és lélek
dallama ébreszt.

Pőrén születsz, halsz,
szeretsz. Miért a ruha
teszi az embert?

Újdonsült anyós
kemény, rágós vagy nyers. De
megpuhítható!

Az est békéje
beosont. Körbe ölelt
szelíd nyugalom.

Öregség az, ha
ágyad mellől fogsorod
mosolyog csak rád.

Csak kergetjük az
álmot, mint lepkét, pedig
van hozzá hálónk!

Az álmom és én
csendben ringatjuk egymást
az élet ölén.

Jövünk és megyünk.
Jó lenne seb nélküli
nyomokat hagyni!

Szeretsz és viszont-
szeretnek. Ne keresgélj
tovább életcélt!

Magaddal vinni
semmit nem tudsz. A fontos,
hogy mit hagytál itt.

A sorsunk mint a
tenger. Ringat vagy dobál,
a végén elnyel.

Él, éle, élet.
Jó kezdet, majd kötéltánc,
végül ütős vég.

Legnagyobb bíránk
a rossz lelkiismeret.
Sosem szabadulsz.

A Föld büszkén hord
minket a hátán. Élünk,
halunk - befogad.

Várni sosem jó.
Ha rossz jön, kínlódás; ha
jó, fék a vágyon.

Meleg tekintet
akár szavak nélkül is
lelket gyógyíthat.

Irigység: buta
vágy azért, mit megkapnál,
ha tennél érte.

Ha két hazád van,
gazdagnak érzed magad.
De hol vagy otthon?

Legnagyobb harcos
az élet. Vulkán helye
is újra zöldül.

Lepke virágra
száll. Ilyen a szerelem
érintése is.

Búcsút intünk, és
minden megy tovább, mintha
nem lettünk volna.

Ha már kedved sincs
szólni a másikhoz, az
a társas magány.

A tapasztalat
lassú, bölcs tanár. Használd
másét, időt nyersz!

Megszületsz, meghalsz,
ez a sors. De mi közte
van, az a tied!

Szívedbe bújtam.
Ajtót magamra zártam.
Csak nekem dobog.

Ringatod babád,
s dúdolgatod nagymamád
altató dalát.

Napfény mosolyog,
hókristály a menyasszony,
eggyé olvadnak.

Bármilyen forró
a nap, a szív melegét
nem pótolhatja.

Ha lepkét kergetsz,
nem megfogni akarod,
álmod után futsz.