Szeverin haiku versei

Viaszos füstben
elillanó életek,
csonkig leégtek.

Gyertyák lángjában
szeretteink emléke
túlvilági fény.

Megvetett párnád
még vár rád kedvesem - úgy
elhidegültél.

Múltat idézek,
bejárom a helyeket
hol még szerettél.

Kályharopogás
mily örömteli hangzás
hideg reggelen.

Vörös cipellőd
micsoda színt ad szürke
hétköznapokra!

Istenhez szóltam,
Ő hallgatott, talán csak
megsimogatott.

Kavicsos úton
mezítlábra vetkőzöm,
érzem, hogy élek!

Rommá olvastam
kedvenc könyvemet, pora
eggyé vált velem.

Műanyag élet
műanyag játszóterén
eldobható vagy.

Együtt készítjük
egymás jellemét, picit
csiszolunk itt-ott.

Tiszteld a munkát,
verítékeddel épül
fel életműved.

Soha nem mondtad,
én sem mondtam ki, de úgy
igazán tudtuk.

Vas akarattal
fejlesztettem jellemem
gyengéd szívem lett.

Verítéknek lám
mily gazdag termése lett,
munka gyümölcse.

Színes leveles
patchwork takaróját már
készíti az ősz.

Bánatos szívem
kedvetlenül kalapál,
mélabús ritmus.

Érzésem feléd
színes szappanbuborék,
pillanat tökély.

Kimondott szavak
fájnak vagy ölelnek, így
jól formáld őket.

Álom vagy való
néha nem is tudni, hogy
melyik igazibb.

Idő vasfoga
rágja már kintfelejtett
holmik szépségét.

Szeretett szíve
örökre elhallgatott
nem dobban többé.

Melletted lettem
arcodat simogató
szellő, nem vihar.

Vártam az őszt, mert
bevackolva könnyebben
mereng az ember.

Balsorsod Jobbá
válik, ha felcseréled
nézőpontodat.

Mint Jónást a cet
úgy kebelezett be egy
fájdalmas érzés.

Pitypang fején szösz,
ráfújva, megannyi kis
tündér szétreppen.

Könnyem elrejtem,
fájdalmam facsar, szorít,
mosolyom hamis.

őszi avarra
a szél még rákavarna
színes réteget

Vágott sebei
behegednek, de örök
emlék ottmarad.

Kis lépésekkel
Nagy távokat jártam be
Hazaérkeztem.

Rámripakodtál.
Nem személyes ügy tudom,
Csupán éhes vagy.

Idő kereke
Úgy érzem már többször is
Áthajtott rajtam.

Farkasordító
Hideg lett, farkas vonyít
Nyüszítek én is.

Alázatosan
Lehajló búzakalász
Több életet ad.

Üres a helyed
sokszor oda révedek,
könnycseppem gördül.