SziMe haiku versei

plüsskabátkában
merengek frissen hullott
szavaid között

kávéházi szél
borul a pesti hölgyek
hűvös nyakához

szinte nincs is jobb,
mint mikor pattog a tűz,
ott a szívedben

állandóságod
zamatos eperfürt egy
olajfestményen

csendesen vártál,
majd megsimogattad mind
a tegnapjaim

hegyek döngenek
az ég mindkét széléről
hull a karácsony

folyton az időt
hajtogatnánk tágasra,
vagy tenyérnyire

olykor magunkra
terítünk szelet, holdat,
csillagbolyhokat

megölelgetnek
a tőled kapott gyengéd
suttogós napok

én és a reggel
frottírban elücsörgünk
amíg még pihensz

hangodba karol
a legeslegcsinosabb,
bársonykék kedvem

tegnap döntöttem
elmerülök a mában
a holnapokért

sós karamellás
gondokat ropogtatok
a tenyeredből

végigsétálnék
még a cseresznyék alatt
egyetlenegyszer

szótlanságaink
simogatják meg egymást
a legpuhábban

lebegő szirmok
töltik ki a kettőnk közt
virágzó teret

van, hogy sehogy sem
hallgat el közelünkben
egy sosem volt szó

szundít a szoba
puha hűség lebeg a
szaténfüggönnyel

kék hajnalonként
szomjas virágok közé
ömlik a reggel

sűrű fürtökben
himbálóznak a göndör
pesti éjszakák

lágyan feszül az
orchideaharisnya
az éj combjain

mikor te döntesz,
csinosan áll rajtam az
a szép pillanat

feléd lépkedve
lágyan kibontva hordom
a szeretetem

nem szűkölködöm
míg mindkét kezemben van
elég türelem

boldog pillanat
mikor a szabadságod
magához szorít

narancsos sárga
madarak lábain csüng
a szelíd erdő

mindig virágzó
levendulaszárakat
ringat a holnap

balkonvirágok
őrzik nap mint nap anya
dúdolgatását

talán megláttál,
miközben a szerelmet
próbáltam épp fel

hivatalossá
tenném a fűszálakon
megszerettelek

valahol messze
függönyök között lengnek
a lágy tegnapok

szorosan egymás
mellett nem számít, ha ránk
hullik az idő

vannak napjaim,
mikor magamra zárnám
mind a két karod

szuszogásokat,
puha függönylebegést
gyűjt az éjszaka

nem egyszer lapul
mély kabátzsebeidben
finom békesség

mályvamadarak
mögött szurokfeketén
hullámzik az éj