SziMe haiku versei

éppenhogy halkan
vérvörös neglizsében
szalad a hajnal

ahogy szavaid
mozdulnak, én utánuk
szerelmesedem

cirmos csészémben
körözve távolodik
a múlt éjszaka

halk csicsergéssel
fürtök mögött melegszik
a téli hajnal

szem elől sosem
vesztve hordom magammal
minden kis vágyam

puha tenyerű
szürkület ringatja a
megfáradt várost

örökzöld lombok
alatt csendben ünnepel
egy vörösbegygömb

sietve bújok
bele a tegnapokon
hagyott kabátba

pitypangos reggel
érted nyújtózkodnak a
gondolataim

amint elalszunk,
kék konyhaköveidbe
süpped az este

míg papucsodba
bújik a reggel, mellém
ül a vasárnap

szilveszter után,
lépteink közben frissen
ropog a jövő

újabb esélyek
guggolnak, míg megpendül
egy tucatnyi gong

szeretek veled
perceket bontogatni,
mintha új lenne

vaníliahaj
lobogással szállong az
angyal karácsony

eső idején
ponyvák alatt időz a
süteményillat

halvány sötétség
legszélén mozdulatok
ölelkeződnek

megmerevedett
múlt körül keringőzik
a hófehér szél

tél közepette
gyapjas forró sáljában
suttog a hála

meghintett ágak
alól ébredeznek a
szilvaéjszakák

bozontos felhők
korsóiról habos köd
csurran a mélybe

hűvös reggelem
törtfehér rozmaringként
lengeti a szél

fa alján vár egy
bontatlanul édesebb
pralinédoboz

ablakszárnyakra
ragyogó nyomot hagyva
csöpörög a csend

friss szavaidban
jól érződik egy csipet
karamellkrémpetty

sötétzöld zsalu
résein át pelyhedző
hit szállingózik

gyömbéres tea
gőzébe feledkezik
a hajnali tél

néhány érintés
kapaszkodik a hajnal
zsenge szélébe

narancsdzsemfénybe
merülnek a körúti
adventéjszakák

vállán kristálykék
hullámokkal menetel
a törékeny tél

mandarinmamuszt
és sűrű fahéjhajat
hord a régi tél

megmosolyogtat
ahogy csendben átölel
szobám melege

gyapjúsapkáját
gombákig húzza hamar
a téli fenyves

eltévedt fenyők
bánatára szóródik
a sötétedés

arany sorukra
szépen várakoznak a
humorbonbonok

le kell, hogy kössem,
különben bodorodik
minden gondolat