SziMe haiku versei

tenyereidbe
emelsz nyomban, ha éppen
szirmokra hullok

szorosan egymás
mellett nem számít, ha ránk
hullik az idő

színpompás nyári
emlékek fodrozódnak
az út szélein

piszén, tisztakék
szemekkel, dudolászva
bekopog a nyár

hallgat a folyó
míg a fájdalom úszik
határokon át

vannak napjaim,
mikor magamra zárnám
mind a két karod

minden szeretet
udvarán rád hull néhány
sziromnyi május

szanaszéjjel szórt
margarétaálmokban
sétál a május

mézlő orgona
szirmára száll az idő,
majd továbbrepül

szuszogásokat,
puha függönylebegést
gyűjt az éjszaka

a nyugalom egy
szeletke trüffeltorta
light tejszínhabbal

indulás előtt
mellém bújik a reggel
egy pillanatra

nem egyszer lapul
mély kabátzsebeidben
finom békesség

mályvamadarak
mögött szurokfeketén
hullámzik az éj

hűvös délután
félredobva sodródik
az összegyűrt ég

tavasszal könnyű
tulipánkardigánban
díszeleg a rét

barackvirágok
alatt sétálva elénk
hullhat a holnap

plüsscsillagokat
rendezget mellettünk az
elmúlt éjszaka

míg szemezgetünk,
két vadmálnafürt közé
gurul a hajnal

juharfalevél
potyog egy elejtett szó
utáni csendre

délutánonként
rubinvörös bánkódás
úszik a folyón

egymásra hajló
fűszálak alatt lapul
egy szem tisztelet

feléd sétálva
fémzöld folyóba csepeg
a lágy éjszaka

éppenhogy halkan
vérvörös neglizsében
szalad a hajnal

ahogy szavaid
mozdulnak, én utánuk
szerelmesedem

cirmos csészémben
körözve távolodik
a múlt éjszaka

halk csicsergéssel
fürtök mögött melegszik
a téli hajnal

szem elől sosem
vesztve hordom magammal
minden kis vágyam

puha tenyerű
szürkület ringatja a
megfáradt várost

örökzöld lombok
alatt csendben ünnepel
egy vörösbegygömb

sietve bújok
bele a tegnapokon
hagyott kabátba

pitypangos reggel
érted nyújtózkodnak a
gondolataim

amint elalszunk,
kék konyhaköveidbe
süpped az este

míg papucsodba
bújik a reggel, mellém
ül a vasárnap

szilveszter után,
lépteink közben frissen
ropog a jövő

újabb esélyek
guggolnak, míg megpendül
egy tucatnyi gong