SziMe
origamifolyton az időt
hajtogatnánk tágasra,
vagy tenyérnyire
SziMe
magánkertolykor magunkra
terítünk szelet, holdat,
csillagbolyhokat
SziMe
ágakvégigsétálnék
még a cseresznyék alatt
egyetlenegyszer
SziMe
szótlanságaink
simogatják meg egymást
a legpuhábban
SziMe
lebegő szirmok
töltik ki a kettőnk közt
virágzó teret
SziMe
van, hogy sehogy sem
hallgat el közelünkben
egy sosem volt szó
SziMe
kék hajnalonként
szomjas virágok közé
ömlik a reggel
SziMe
nyáréjsűrű fürtökben
himbálóznak a göndör
pesti éjszakák
SziMe
feléd lépkedve
lágyan kibontva hordom
a szeretetem
SziMe
boldog pillanat
mikor a szabadságod
magához szorít
SziMe
megadásnarancsos sárga
madarak lábain csüng
a szelíd erdő
SziMe
balkonvirágok
őrzik nap mint nap anya
dúdolgatását
SziMe
talán megláttál,
miközben a szerelmet
próbáltam épp fel
SziMe
szabadonszorosan egymás
mellett nem számít, ha ránk
hullik az idő
SziMe
nem egyszer lapul
mély kabátzsebeidben
finom békesség
SziMe
hűvös délután
félredobva sodródik
az összegyűrt ég
SziMe
együttmíg szemezgetünk,
két vadmálnafürt közé
gurul a hajnal
SziMe
juharfalevél
potyog egy elejtett szó
utáni csendre
SziMe
keresveegymásra hajló
fűszálak alatt lapul
egy szem tisztelet