Tamás Orosz Andrea haiku versei

szoba sarkában
ijedten mászkál egy pók -
takarítás volt

ha tapasztalom
olykor-olykor feldereng-
tudom s felejtem

mikor születtem
tulipánok pompáztak-
idén hervadnak

házunk tornáca
újra fehéren ragyog -
szirmok lepik el

hű mennyi egyes -
régi bizonyítványban
jelesnek számít

fényképet nézek -
a tó előhívatja
a kéklő eget

hullámzó vízen
aggodalmam kikötve -
ringat a hajó

vihar fújja el
minden merész vágyamat-
újraálmodom

hajnali csendben
gyöngyharmat gyöngyvirágon -
kedvenc ékszerem

röpke pillanat
bimbó és hervadás közt -
cseresznyevirág

bárányfelhőkbe
burkolózott gondolat-
talán csak álom

nap süt a tájra
cseppenként olvad a jég -
fejemen koppan

tengeri hegyek
mélységben magasságok -
mindig van vigasz

szabad akarat
és megpecsételt sors közt -
mindennapjaink

őszi szél zümmög -
sárgás piros falevél
keringőt táncol

új napra virradt
bennem az aggodalom -
kitakarítok

tizenhét szótag
túlságosan sok olykor -
a csend többet mond

fájdalmas csendben
lelke nyugovóra tért -
apám már várta

csillagszóró gyúl -
emlékeink szikráznak
remény születik

régi és új közt
másodperctöredékek -
ismét szilveszter

játékutánzat -
tükröződő valóság
üveggolyóban

ártatlan álmok
szálaiból varrom meg
hófehér ruhám

sokszínűségem
szürke színekben játszik-
felszáll majd a köd

macskaköveken
nyújtózkodik az árnyék -
ébred a holnap

Gondolataim
pitypangvirágként szállnak,
s magokat szórnak.

lábnyomok súlya
lelkeket tapos sárba -
legyél önmagad

eső mossa el
porban hagyott lábnyomod -
odatalálok

szappanbuborék -
röptében pukkan el egy
gyermeki mosoly

mosolygó szempár -
maszkok nélkül keresem
lelki támaszom

önfeledt kacaj -
egy gumicsizmás gyermek
tócsába ugrik

mulasztásaink
megoldásokra várnak -
törökülésben

kételyeinket
félelmek erősítik -
hinni tudni kell

visszafordítom -
homokórán átfolyó
emlékképeim

reménysugarak -
aszfalt repedésében
zöldülő fűszál

színes szólamok-
krizantémok dalolnak
az elmúlásról

Kételkedhetünk,
de kételyeinkkel nem
ijesztgethetünk...