Natalie Danaisz: elhagy

@Natalie Danaisz: Most akarok beküldeni egy haikut erről a témáról, régebben is foglalkoztatott, de most felébresztetted bennem.

@Barna Júlia:
a magam módján... de mégsem egészen van így. jönnek a rokonok, látom, füvet nyírnak, szellőztetnek. furcsa népek járnak-kelnek ott, ahol szót kér a múlt... de nem hallják. nem hallhatják...

@Natalie Danaisz: Mindig azt gondolom, hogy mindenkinek emléket kellene állítani, aki élt, ne múljon el nyomtalanul. Te most megtetted.

@Barna Júlia:

nem vagyok az a nagy szomszédolós jelenség, volt olyan év, hogy csak karácsonyt köszöntöttünk röviden, pár szóban. de minden tavasz az ő hangjukon érkezett a kertbe, s minden este idetévedt apró házuk ablakából a fény. rossz ez így, mintha elhagytak volna. elhagytak igazából, de mégsem egészen. figyelem, ahogy puffan a fűben a fáról a gyümölcs odaát, ahogy nő a fű, a gyom, ahogy leszárad, semmivégre. felfoghatatlan, hogy hova lett a két kis öreg a szomszéd házból. a fiuk nem élte túl...
ez egy roppant szomorú történet... és ez is angyaltalan.

Szomorú.