Péter, talán nem is annyira új ez! Ha csak a virágnál maradunk, nem tágítjuk a kört, és nem vonatkoztatunk el ... A rózsádat, amit te ültetsz, öntözöd, gondozod, szereteted fényével növeled (és a virág érzi! ), mikor teljes pompájában kivirul, nyílik ... elsősorban a Tied az, a te munkád és szereteted hozta meg a "termését", akkor teljes joggal és vággyal szakíthatod le, legyen szobád dísze, neked illatozzon. Ez így méltányos, és nem csak méltányos! így a helyes is! Persze, van kivétel is! más dolgozik meg érte (legyen az fizikai vagy lelki hozzáállás), és váratlanul jön valaki, illetéktelenül - mint egy tolvaj - belopakodik a rózsakertedbe és tarol a féltett rózsáidból. De helyes ez? Na, szóval ezen lehet gondolkozni! És egészen leegyszerűsítve a gondolatot: azt élvezd (de élvezd! joggal! ), amiért megdolgoztál és akard magadénak! (szakítsd le és szagold, élvezd szépségét és illatát ... a te virágod! )

Cselényi Péter 2018. március 29. 19:50

Nagy bölcsesség és számomra teljesen új.

Tóth Albert 2017. július 15. 13:20

már tudom!!!

Z. Konkoly Juci 2017. július 15. 12:56

Így bizony Violka!