Új versek

Lélekangyalunk
az anyai szeretet
öleli szívünk.

Érző szív, adó
kéz, önzetlenséggel, sok
csodára képes.

Önzetlen lélek
kis dolgokkal is képes
fennkölt dolgokra.

Életem újra
Írt lapjait áztatom -
Örömkönnyekkel

Már nem láthatlak
a hold közelében laksz
lelked csillag lett

Lelkemben ősz van,
az elvirágzott remény
hullatja szirmát.

ha közelednél,
nyújtsd el a mozdulatot -
hadd várjalak még

Sok rabvallató
haikujuk elérte
célját - köszönjük!

Imádkozással
szólítom a végtelent:
békességet hoz.

Ébred a reggel
új napsugarat szórva:
reményt önt felénk.

Lépteim körül
megnyugvást áraszt a föld,
ha te kézen fogsz.

Búvóhelyünkön
biztonságot hordozott
az összebújás.

Versek mezején
rímtáncom veled járom,
hős kardvirágom.

Hatalmas világ,
kis ember, alázattal
keresi útját.

életem fontos
része e ló léte - Ő
értelme - fénye

Az olyan mint a
hó mely mindent megszépít
amit betakar.

Jóság forrása
a szívünkbe érkezve
folyóként árad.

Én az alföld szép
mezején állok, ősi,
jó szellőt várok.

elégtelenre
vizsgáztam belőled, adj
új időpontot!

Zord napok között
lélekemelő líra -
Költészet napja.

mikor születtem
tulipánok pompáztak-
idén hervadnak

ennyi az élet
másodpercnyi csobbanás
varázs, illanó

Hajnalom voltál
a legszebb napfelkeltém -
Csillagom lettél

Csend az egyetlen
nyelv, melyet mindenki ért.
Használjuk bölcsen!

A bölcsességünk
csendben születik és ott
is terjed tovább.

Csendünk a szívünk
nyelve, rajta keresztül
a lélek beszél.

szívjóság lényed,
áldásod hőn melenget -
néma űrön át

Cserepes földön
Élet esélye tikkad
Reménytelenül

Százszorszépekkel
pongyolán pitypangolva
sárgul a repce.

átszüremlik tér,
idő csipkefüggönyén
Ö r ö k k é v a l ó

tavasz szellője
szirmokat szór szerteszét -
szívünk kinyílik

százhét szirom száll
mindegyik egy szép gyöngyszem -
öröm, bársony ár

A megbocsátás
lemossa a fájdalmat
sérült szívünkről.

A megbocsátás
utat mutat a belső
békesség felé.

A sérelem kis
lelki tócsa, mit tenger
közönnyel benyel.

Az öröm ott van
mindenben, nyisd ki szemed
meglátod te is.