Új versek

Tél van, arcomon
meleg mosollyal fagyos
kedvem olvasztom.

Hála, az élet
csodáját tárja elénk,
boldogságot ad.

Hála, gyönyörű
pillanat: átöleli
múltam, jelenem.

Naplementekor
hálát rebeg lelkemben
az élet dala.

Napsugár fénye
hoz reményteljességet
dermedt szívembe.

pár ecsetvonás
nap nap után - életút
festmény máris kész

Minden rosszban én
Látom a szépet és jót
Bejöhetsz velem.

rég jártam erre
de semmit se változtam
magamhoz képest

Erkölcstan egyest
nem javít ki színötös
magyar nyelvtan jegy.

Akit az élet
körbe nőtt, az nehezen
adja magányát.

Légy önmagad szent
jóbarátja, öleld meg
sűrűn, érzéssel!

Önszeretet kincs,
lélektápláló nedű:
Isteni forrás.

Hahotában tör
felszínre lelkünkből a
boldogságforrás.

színes tört üveg
emléked szilánkja szúr
folyton vért fakaszt

- Sajnos öregszem,
s tapogatva törekszem
még a nők között.

Ne félj Mária,
hiszen kegyelmet leltél
s hét tőr sem győz le.

békét s nyugalmat
fest a táj hamvas bája
harmóniája

erőt apasztó
szívet szaggató moraj -
hűlt csend kongása

árnyékrácsokat
fest a fény a lóra - én
versen merengek

lebegő árnyak
közt némán figyel a csend
pantomim játék

Lágy ölelésben
védelmező biztonság
hoz reménységet.

egy csendes szelíd
mosoly a szád széléhez
oson s felsóhajt

Könnyes szemmel a
gyógyító simogatás
szívmelengető.

Éjszakai fény
a merészség szikrája,
új utakra visz.

Megmérgezi a
pusztítás lehelete
békés napjaink.

Kihívásokkal
teli úton, bátor az,
aki lépni mer.

hűs tavasz-permet
virágokat csalogat
áldó napfényre

Fekete felhőt
Egy törtető napsugár
Mint nyíl szúrta át

Íme az úrnak
szolgáló lánya, legyen...
s azzal teljes lett.

két szó közt a csend
hossza beszél - vers ez is
agyon szaggatott

költészet napján
kapjon végre hangsúlyt a
takarékosság

Ugye, Pistám, a
filigrán hispán ispán
is tán listán volt?

széltámadások
törnek friss hajtások - mint
a háborúkban

balga szentek csak
mennek fensőbbségesen
érzéketlenül

barkásodik a
dió - de jó - lombot hajt
hűs árnyékot ad

Patak csörgedez;
... vén köveket koptató
üde akarat.