Balázs József BAZSI haiku versei

köd mélyben csendben
úgy hiszem tán elvesztem
riadt keresés

háborgó lelkem
kisimult ló közelben
kedvem visszatért

jégpáncél csillan
a napon fagyos havon
de találkoztunk

ónos bevonat
helyett csak adj meleget
engedj szabadon

vénnek a tél egy
rút járvány - jég a járdán
reménytelenség

angyalt rajzoltam
leheletemre - eltűnt
talán képzeltem

lódobogás ez
vagy szívem ver így - rút tél
nem engedsz hozzá

nem fagy meg a vágy
csak a test kora gyengít
próbáld legyőzni

zsebben az angyal
kezemmel melegítem
pihen s elrepül

álmodj magadnak
új világokat - tedd meg -
nem zárt kalicka

felszabadít a
képzelet gúzsba nem köt
ő szárnyalni hív

mint szivárványos
szappanbuborék röppen
a múlékony lét

ablakra ág csap
goromban vadul a szél
tócsákat paskol

nem vagy kedvencem
tél - depresszió borít -
vágylak friss tavasz

súlyos keresztem
elérek e még veled
új karácsonyig

szimmetriával
álcázott aranymetszés
toboz spirálja

ülök bezárva
komfortos rab-magányban
múltamba vágyom

közeleg már a
csendes éj - angyalt várok -
nyitott a szívem

Karácsonykor az
őrangyaloknak dolga
sokszorosan több

égre merednek
karmos fekete ágak -
gyenge még a nap

mézes sütése
anyai örökségem -
életben tartjuk

kopottak vének
lelkükben mégis szépek -
látszat a fontos

nem bukott angyal
közelít - örömhírt hoz
földi poklunkba

ma ég a remény
gyertyája - vágtat a szív
az ünnep felé

Pécsett ez már így
szokás - hó nincs - hát lóval
jön a Mikulás

utcai lámpa
világit glóriája
éj s köd a teste

glóriája matt
szürke az angyal szárnya
köd a ruhája

gyertyagyújtásra
vár az angyal türelem
alszunk egyet még

drága törékeny
anyám magához ölelt -
gyönyörű álom

hangosan nyerít
jókedvre derít - kell ez
a tiszta öröm

halott versek a
toll alatt papír serceg
tűz olvassa el

nevetés ritka
hacsak nem önmagamon
gúnnyal röhögök

eső áztatta
soraimat széttépte
szél sodorta el

keresztútjárás
minden pillanat hordom
vénen nehezebb

tempó s érzelem
bár köröttem csend - zene
fülhallgatómban

egészséges ez
(kell szerető vonzalom)
a ragaszkodás