Balázs József BAZSI haiku versei

bank s a média
létünk világuralma -
s ez lélektelen

esendő a test
a lélek hite az út
ezen haladok

két hetes - de rég
voltam kéthetes épp ma
hetvenhét éve

költészet s zene
ez - lelkemet gyógyító
rezgő parallel

a felhasadt ég
résén kibukkant a Hold
rémült holt arca

kalaprepítő
vad szél füstköd a homok
tele szemem szám

két lekopasztott
szárnycsonk csak - szárnyalni már
nem lehet vele

tegeződve az
ördöggel van több dolog
mit megírhatok

ujjaid alatt
fölzeng a húr - tiszta hang
az égbe repít

csak a múlt fényes
szürke jelen s nincs jövőm
pusztuló idő

naivságomon
csak nevetek - írok de
miért és kinek

száraz villámok
fényesítik hunyt szemem -
halk eső neszez

mozdulatlan tánc
néma belső monológ
érzem - még élek

magamat adtam
már csak szilánkosra tört
emlék maradtam

porzik a homok
fonnyadt a fű - árnyat ad
a diófalomb

mágnessel tapad
roncs szívemre fémteste -
csöpp zománc angyal

redőnyrésén át
fényangyal száll szobámba
tükörképedre

kozmikus rend ez
bolygók pályája a kör
saját naprendszer

bujdosó csillag
a ló - köröttem kering
ott fent úgy mint lent

cirógatón leng
a diófalomb - árny s fény
álcázva elrejt

példaként hoznak
s felmutatnak - előtte
még fölszegeznek

íme az ember
vállán a kereszttel az
út végére ér

vállalt életút -
adni tenni elbukni
s újra felkelni

szürke magányban
színpompás emlékeim
nyújtanak vigaszt

zápor kopog a
csend bádogfedelén ág
is karistolja

a test már ébred
agyam még álmodni vágy
múltammal tovább

tűzáldozat az
alkonyat - aranyhímzés
bíborpaláston

az istállóban
a lovak fölött fecskék
szállnak - kint esik

"átölelem a
ló nyakát" - szemében ott
felfénylő arcom

röpke érintés
s újra fölszakad mert ez
a seb eleven

verdeső madár
bordám kalitkájában
elárvult szívem

élet ez vagy csak
életszerű - őszinte
vagy hazug vagyok?

ha megjelensz az
éji órán - reggel én
sírva ébredek

aranykalitka
a szívem de zárt most már
kiengedlek - szállj

szeretethiány
sorvaszt angyalom szökne
szabadulna már

szabadságra vágy
a szívembe zárt angyal
szárnyával csapdos