Balázs József BAZSI haiku versei

porcelánlovak
fehér fénye felvillan -
tétova Holdfény

karomban viszem
bár kiscsikó de nehéz
saját keresztem

anyám megölelt
s apám faragott nekem
fa játéklovat

ne pazarold el
a szavak mágiáját
fecsegésekkel

hagyd hogy önmagát
felszabadítsa a vers
legyen érzelmes

értelmezés az
írás tétje megélés
higgadt rálátás

érhálós karom
göcsörtös vén reszketeg -
de engedelmes

ember - önzésed
a katasztrófák oka -
földünk zsarnoka

földi kötődés -
angyalszárny tollként lebbensz
diófalevél

felfűzött gyöngysor
szavakból készült kláris
kimondva még szebb

sorolhatnám hét
nap hét éjjel éltünkben
mi minden fér el

reggeli zápor
smaragdszínszárnyú angyal
kacagva röppen

sérült szája tán
dalol márvány angyal csönd
rőt templom falon

a smaragdszínű
remény verőfényében
fürdetem lelkem

nem a magány fáj
hanem a közöny megfojt
magamnak írok

angyal szárnytolla
homlokom megkarcolva
versemet írta

kiteljesedik
a nyár illatos lombon
tündér szundikál

csókol nagy csendben
a hamvas hajnali fény -
várom s felragyog

szent percek ezek-
minden vele közös kép
elér szívemig

glóriám a ló
nyaka - ez lesz síromon
a nevem fölött

gyémántmorzsákból
alkottál életművet
koronaékszert

fehér virágok
elhullott angyaltollak
véres szirmotok

szálltam szabadon
szárnyam töve rőt fénnyel
szikrázva ragyog

emlékezetből
újra rajzolom versben
a megélt időt

letört glóriás
idő marta himlős fej
holt sápadt mészkő

lélektisztulás
minden találkozásunk
örömünk közös

ellenkezésed
alkotásokra késztet
ihletőm voltál

van elszámolni
valónk én önmagammal
kezdem és zárom

mert a burjánzó
nyomor nem is izgatott -
most ebben égtek

éjjel ott fénylik
bár rég halott láthatod
csillag még s ragyog

világunk sebzett
hazugság mocska sújt le
s Nagypéntek gyásza

orvosság a vers
ordas hétköznapokon
oldódom benne

tavaszi hangok-
szél süvölt a ló nyerít
én meg vigyorgok

küldetésem a
kis Jézust felnevelni -
ez Józsefi tett

József idős ács
elveszi Máriát, hogy
fiát is óvja

négyszer négy húrra
írt - természetes vérzés -
sajgó hangzás - fáj