Balázs József BAZSI haiku versei

rég eltévedtem
zöld szemed tenger - szavad
szirének dala

teste a Szent Grál
sírban nyugszik ma nem szól
harangok hangja

a másik felem
sosincs velem - nálad van -
a legjobb helyen

én ki nem adom
közös emlékeinket -
pedig szép versek

lát hall és érez
vállalva sorsát vérez
mert ütlegelik

csónakom vízbe
dőlt fatörzs gyökér tartja
nem halad lebeg

legveszélyesebb
ellenségem mindig is
a magányom lesz

szívét kitárva
várt sok tanítványra - de
megöregedett

minden - szívem is
hárfaként peng a szélben
akár az ágak

bontott beomlott
szótöredékek versem
összetevői

villanó fénye
vibrál a dallamnak - száll
az angyal hangja

tágul köröttem
a tér - így tudományos -
aki magányos

becses számomra
minden apró jel ami
felém sugárzik

napfényben fürdik
a lelkem írtál nekem
ez hihetetlen

hajnalhasadás -
fénykard szeli át az éj
sötét bársonyát

kapuk csukódnak
előttem jobb mintha rám
zárják örökre

katedrálist rak
szavakból - de kunyhó lett
az is összedőlt

mint egy bús imát
úgy suttogom a neved
én szerettelek

a tócsákba ma
színtelen kokárdákat
hímez az eső

magányos lelkem
dalos madarakkal telt
mert fuvolád zeng

tavaszt lélegző
reggel tele friss színnel
virágzó fákkal

könnyű vagyok most
tollpihe angyali mint
a Mozart zene

cél nélkül futok
magam elöl - esztelen
száműzött vagyok

egy riadt veréb
verdes a szívem helyén
kabátom foglya

nem bíró mégis
Istenként ítélkezik
sok balga ember

szemükben csillag
ragyog - Mozartot zeng sok
jókedvű angyal

elszakadt fonál
ezernyi csomóval toldd
még meg - élhessek

mellém ült a csend
napsütéses a reggel -
most őt csodálom

kismadár dalol
a szabadba vágyódva
fuvolahangon

bár belesajdul
a szív - de megtisztulva
szárnyal a lélek

tizenöt éves
árvaságom lassan már
nagykorú leszel

menedék az én
szívem elrejtőzhetsz itt
ameddig élek

legerősebb a
viszonzatlan szerelem -
legyőzhetetlen

jó búvóhely a
két karod ölelj és rejts
el önmagamtól

fák közt fényt láttam
illanón suhanva tán
anyám álma volt

fekete faág
szélben varjút hintáztat
mind azt mondja kár