Balázs József BAZSI haiku versei

rajzolok - írok
föltámadsz papíromról -
tavaszt virágzol

virágzó fákon
zöld közt rózsaszín fények
ez festett álom

ma húsz éve, hogy
angyal lett édesanyám -
én pedig árva

négy gyertya lángja
fénye ködben is vezet
találj meg angyal

illatos mézes
szív, angyal és csillagok -
négy gyertya lobog

emberségednek
tisztaságát őrizd meg -
ez örökséged

elrepedt a csend
könnyem hullani kezdett
fáj a veszteség

óhajtalak fény
nagyon fogytán a remény
örömöm kevés

vesztesek vagyunk
a halál ránk nagyot sújt
kiket itt hagyott

nincs bennem béke
a régi rendnek vége -
halnak köröttem

surrog a halál
kaszája most köröttem -
év végén arat

sohasem voltam
még pikulás - de bezzeg
MIKULÁS igen

ebben a korban
már csak a remény éltet -
Moháért s értem

kilátástalan
jövőnk és szűkre szabott -
pislákolj remény

remény - kevés egy
pislákoló gyertyafény -
mégis nagy öröm

még csak jelzés az
első gyertya csöpp fénye -
őrzöm és védem

fuvola s hárfa
Mozartot játszó varázs -
zengő párbeszéd

folyton frissül a
lélek ló közelében
hiszem, hogy így van

eltapos aztán
karjába kap az élet
majdnem minden nap

ölelkezik a
bánat velem én pedig
visszaölelem

már vár - fölnyerít
ha meglát - így együtt jó
barátom a ló

az ősz szőnyegén
arany színe s fonákja
dús levélmintás

lónyakív rak rám
glóriát - zörget a szél
bádog Krisztusként

kilencévesen
csak értetlenül féltem -
élet s volt halál

mindig kiderül -
az értékítéletem
többnyire pontos

létezés kopott
szárnya szállna de gyenge
fogytán az erőm

minden leírt szó
s gondolat az én tükröm
nem hazudhatok

közvetítő a
szó belőlem sarjadó
gondolat a mag

ázott patanyom
lesz versem ha meghalok -
most sem olvassák

a kettőnk ősze
deres - ha találkozunk
attól lesz színes

hiányod élő
még - akár az emléked -
nem múlik soha

vág az őszi szél
incselkedik a nappal
kényes egyensúly

cseppnyi diadal
hogy még jelen lehetek
valóságosan

még nem vallottam
szégyent talán - úgy érzem -
mondhatom féltem

nem volt szakadék
múltam s jelenem között
vagyok ki voltam

jó itt körbe fon
a szeretet szokatlan
alig hiszem el