Domokos Kázmér haiku versei

Arasznyi élet,
majd a tovaszálló lét.
Fönt tiszta az ég.

Párizsban a nyár
köszönt, s lenézett rám az
Eiffel torony.

Jött és ment. Mezőn,
szitakötőket kerget
gyermeki lelke.

Megtört és fáradt.
Megvívta életharcát.
Lágy hangja szólít.

Vén álmaimban
a lét változatával
szembesülhettem.

Volt vidám hajnal,
átmulatott éjszaka,
s tovaszállt idő.

Fájna a magány,
ha csak a hold kísérne.
Brekeg egy béka.

Idő múltával
már nem csábít tükörhöz
a kíváncsiság.

Boldogság felé
indulnék, ha tudnám, hogy
kinél keressem...

Tóparti csend vár.
Szelíd szellő simogat.
Álmodozhatnék.

Messze szállt a gond.
Egri leányka csábít.
Asztalomra ült.

Hol telik léted?
Hol sírban hever a múlt,
Hol öröm is ér.

Kárpát-medence
őrzi őslakóit az
ármánykodóktól.

Rémít a jövő.
Vöröslő szikrákat hint
lánglelkű Sátán.

Magyar öntudat,
s az idegen befolyás
ősi küzdelme?

Fejem felett még
száguld a gyors röptű kor.
Fele sem tréfa.

Ruhátlanná vált,
a fosztogató őszben,
sok nyurga nyárfa.

Csörgedező lét
történelmét írják a
furfangos évek.

Jellemünk az úr,
az értelmünk parancsol,
testünk csak szolga.

Aprócska rész vagy.
Nem érthet mindent az ész.
Kozmosz az egész.

Természet szülte
létem, emberi nyájba.
Isten a pásztor.

Virágos kert volt.
Felhőkönny nem áztatta.
Hervad a jövő.

Százszorszép csokor
köszönt kerti sétámon.
Bájos üdvözlés.

fényruhás tavasz
lassan lépked a nyárba
árnyat szőtt fák közt

Így öröm élni:
Jól hangolt a hangszered,
s zenész a lelked.

Kínzó sóhajtás.
Lelkem terhe bús emlék.
Másnak is fájhat.

Elmúlt, de lesz még
kikelet és szivárvány.
Költhet a madár.

Lágy hangú gitár
csupán Neked muzsikál.
Vallomást kísér.

Sebeimtől már
elköszöntem. Postázom
a föld porának.

Világ vándora,
hétmérföldes csizmában,
biorakéta.

Rommá lőtt város.
Ezrek lelke szállt tova.
Véres Csütörtök.

Anyag mélyén, az
okos anyagtalanság
létünk forrása.

Szélben simogat,
tavaszi vetéshez kész
termőföld-illat.

Ránc véste magány,
a beszűkült értelem,
s vénült félelem.

Csend szülöttjeként
hangoskodom utamon.
Senki se hallja.

Tükrével játszik.
Napsugárral üzeni:
tudod, hogy várlak.