Domokos Kázmér haiku versei

Ifjú nemzedék!
Légy bátor és jó magyar.
Így élj és így halj!

Dacos szeretet
oldja a kétoldali
feszültségeket.

Legfőbb vagyonuk
a jövőjük volt egykor.
Nem vigyáztak rá.

Nézz szembe bátran
a világgal. Ma a lét
ösztöne megvéd.

Sózott olajban,
fémkoporsóban ázva
maradtam pácban.

Az ég alja ma
oly sima, oly hibátlan,
mély csillagfényben.

Becsukott szemmel,
varrótűbe fűz cérnát
az új világrend.

Messzire úsztat
a kíváncsi szerelem
sorsod tengerén.

Pipacs szerelme
a kék búzavirággal.
Ez is magyar föld.

Más ízű kenyér.
Más földben kelt a búza,
s máshol élek én.

Fenyők tűlombja
alatt, csörgedező ér.
Szomjat olt egy őz.

Mit mesélhetnék?
Nem forog az eszem. Így
őrzöm titkaim.

Semmit mondó nap.
Ülök egy öreg széken.
Én sem beszélek...

Izmusok okán
vergődhet gondolatod,
tévelygés útján.

Sajátságosan
koncentrált energia,
anyaggá válik.

Hogy boldog lehess,
fedezd fel magadban a
teremtő Istent.

Zúzmarás fenyő.
Az ablakon jégvirág.
Nincs láng - se parázs.

A lábunk alá,
földre hullt őszi avar,
vajon mit takar?

Őszi, lanyha szél.
Piros alma csüng a fán...
Íze oly csodás.

Volt ősz és tél is.
Ma már a tavasz ébreszt,
virágzó meggyfám.

Nézd a végtelen
égi kéket! Alatta,
színesebb a táj.

A fátyolos bérc
szikár szépsége üzen:
Magyar! Légy büszke!

Ember! - tiéd a
világmindenség, szeresd
s építkezz benne!

Csüggedő lettem,
Már nem serkent erőre,
reményt vesztett szív.

Már megnémultam,
nem szól lantom, sem a szám,
fátyol borult rám.

A berekben egy
kismadár félve repked.
Fent héja kering.

Erdőben jártunk.
Fák között pillantott ránk
s mosolygott a hold.

Fárasztó vén lét.
Fekszem kiszáradt tarlón.
Álom fut körbe.

Lehet még remény,
árnyékom egészséges
új év reggelén.

Sírodon dér. Ne
félj, én mélyföld mohává
változom, Szívem.

Szitál az eső.
Folyton fúj a hűvös szél.
Huzatos világ.

Napkelte vörös.
Nyugtával dicsérem a
fák üde zöldjét.

Fehér haj alatt
beérett tapasztalat.
Temethető kincs.

A lepke bátor.
Gyorsabban akkor se száll,
ha megkergeted.

Kigyúlt az égen
ezer csillaggyertya-láng.
Elfújhatatlan.

Álmatlan éjben
gondolatom megpihent
egy sírkeresztnél.