Domokos Kázmér
Ránk köszönt az est.
Őszi zápor felfrissít.
Forró volt a nyár.
Domokos Kázmér
Bús semmivé vált,
kit éjfélkor öleltem...
Mily gonosz álom.
Domokos Kázmér
Nyári hőségben
egy vén tölgy árnya bújtat.
Lombsátra hűsít.
Domokos Kázmér
Kiszáradt a tó.
Nyári szél iszapport fúj.
Se hal, se béka.
Domokos Kázmér
Ágas-bogas fák
lombja, hűs, őszi szélben
lassan földet ér.
Domokos Kázmér
Tavi kórus szól.
Messzire száll az ének.
Csillagébresztő.
Domokos Kázmér
Viskóban lakom,
elárvult, vén tölgy alatt.
Tücsök ciripel.
Domokos Kázmér
Táncra perdült, hűs
őszbe vénült falevél.
Felkérte a szél.
Domokos Kázmér
Fenyvesek zöldjét
fehérre festik dermedt
hókristály-pihék.
Domokos Kázmér
Felhőtlen égből
csillagok s a hold figyel.
Távolságtartók.
Domokos Kázmér
A láng parázsként
kezdi haldoklását. A
szél gyógyítgatja.