Gáll Júlia haiku versei

Kimostam minden
negatív hozzáállást
tiszta gondolat.

Néhány tánclépés
élet metaforája
a szépség lelke.

Könnyező égbolt
kezd reggel felderülni
áldást szór a Nap.

tizenhét szótag
pár röpke gondolatmag
kis fondorlattal

nem kell golyót kapj
vérzik szíved attól, ha
melletted halnak

Jégkristályoktól
fénylő fák őrzik csendben
örök álmodat.

Csak egy érintés
versed lelkemig hatol
mintha csók lenne.

Januári szél
kedélyeket borzolva
leveleket szór

Csalódott vagyok
mindig csak ugyanazok
verse jut tovább.

Óvakodj attól
ki saját értékrendjét
rád kényszeríti

tévedést keres
aki fél, a szeretet
megoldásokat

lágy őszi szellő
emléked illatában
fürdette arcom

hosszú házasság
titka, ha van egy külön
duzzogó szoba

szúnyoghálóval
takartam le tükrömet
haragban vagyunk

rozsdabarna táj
néhol még a fű zöldell
őzek legelnek

emlékem lettél
visszavárni nem foglak
csak rád gondolok

juharfa sóhajt
rozsdabarna levelét
szél elkapkodta

szomorúfűznek
ágai földig érnek
harmatot isznak

vetkőznek a fák
rendetlenül szétszórják
színes gönceik

köd fátyla lebbent
s a kis dongó is kibújt
kicsit napozni

megőszült fejjel
őszi hangulatban vár
szívem tavaszra

Csodálatos ősz
aranyló lombokat fest
a fák ágára!

Cipót sütöttem
friss káposzta levelén
van szalonna is.

Csillogó szemed
már másfelé kacsintgat
eszállt a jövőnk

Gyönge kis keze
szorítja a kezemet
mesés érintés.

Piros levelek
sárga bogyók díszítik
kertünk bokrait.

tudatalattim
lettél lehetetlenség
elfelejteni

Lábujjhegyen jött
rőt, sárga színeket szórt
a zöld lombokra

tűzpirosban ég
a lombok üde zöldje
októberi szín

a tükröm sokszor
a szemembe hazudik
egész mást mutat

Csodás színekben
pompázik az ősz s a föld
tejpaplan alatt.

napfény hull lágyan
mogyoró cserjére, én
visszasírtalak

neveld szemedet
meglátni az életben
mindig a szépet

Rám telepedett
az ősz ónszürkesége
tölts egy pohár bort

Hárfa hangján szólt
egy kismadár kertemben,
csodára leltem.

Szirmokat szórtál
ágyamra, illatozott
a vágy is bennünk.