Hollósy - Tóth klára haiku versei

Annyi az élet,
mint éji eső. reggel
páraként elszáll.

Minden dolgot úgy
látunk, amilyenek mi
vagyunk, e percben.

Minden nehézség
egy lehetőség arra,
hogy jobban csináld.

Néma csend ölel,
lélek terhén a mindent
kibírás súlya.

Ki téged egyszer
bármiért eldobott, az
el fog bármikor.

Buzgó imába
kezd lassan a természet,
Istent köszönti.

Maghéjba zárva
ábrándozik a lélek,
ezüst fonálon.

Öregség az ha
egyre meredekebb és
hosszabb lesz az út.

Mint pillangót fogd
el a lélek bánatát,
zárd jól lakatra.

Messzeségen át,
mint aranyló ablakon
fénylik be Isten.

Macskaléptű éj
előtted csillagárnyak
meg nem tudhatók.

Mintha valóság
lenne az álom, s reggel
fáj az ébredés.

Ne magyarázkodj,
Istennek szükségtelen,
másnak meg minek?

Lélek után menj!
Ha a lélek vezet, nincs
törvény feletted.

Halványkék, bársony
ingét, hallgatag csendben
ölti fel az ég...

Mindenütt ott van
a lélek, a múlt, jelen
jövő egymáson.

Ha kegyes lennél,
pár kis szeretetmorzsát
küldhetnél Uram.

Ha reményedet
ébren tudod tartani,
nem vagy elveszve.

Strázsán a homály
a nagy messzeségbe néz
pihen a munka.

Ezüstfenyők közt
égi paplanok várják
az álmodozót.

Anyag megvénül,
de a lélek sohasem,
az marad, mi volt.

Próbálj úgy élni,
mintha nem folytatódna
reggel a holnap.

Ember teremti
meg pusztulását, többet
alkot magánál.

Szemvakító hó
féltve babusgatja a
Tél fagyos csendjét.

Egyetlen szóval
csak az evidens dolgok
fejezhetők ki.

Legyen a Földön
végre igaz karácsony,
megváltás, béke!

Ha segíteni
nem tudsz, legalább ne árts,
senki embernek!

Élet értelmét
keresed? Sosem leled,
Ember a neved.

Karácsony után
minden fenyőfaélet
megmenekülne.

Gyantaillatú
erdőn, angyali sereg:
hósipkás fenyők.

Harmatos gyepen
mezítláb szalad az a
kislány, ki voltam.

Ne nézz tükörbe,
egy idő után, nem te,
anyád néz vissza.

Ha emlékezünk,
fölénk hajol az egykor
olyan kedves Volt.

Ha úgy értenéd,
ahogy én azt gondolom,
nem haragudnál.

Mikor elmentél,
a lépteid zajától
zokogott a csend.

A test porhüvely,
a lélek halhatatlan,
s ők, kit szeretünk.