Pintér Ferenc haiku versei

Mi egy családból
valók vagyunk, ugyanazt
hallgatjuk el mind.

Triplán karcos a
karma, ha magyarnak rak
le az ugarra.

Ha feljajduló
szereteted a béklyó,
rabságod örök.

Pénzemért verset
adott a hajléktalan.
Szétfolyó sorok.

Amint a vágyott
csúcsra lépsz, meghal a csúcs,
mi vágyadban élt.

Ami szeretni
és ragaszkodni tud, most
álljon őrt velem!

Némán üvöltesz,
már alig hallom tőle,
hogy miről hallgatsz.

Szőttesben egy-egy
csomó vagyunk. A mintát
hogyan is látnánk?

Ifjonti hevét,
önsebzése hegét mind
fájni érzi még.

Emberöltőnél
több kellhet, hogy magadból
magad kihámozd.

Feszül a fonál,
de még nem szakad, ez a
jelen pillanat.

Szószólója ha
némáknak leszel, magad
kell nagyot kiálts.

"Nem csinálok én
végig semmit rendesen."
(gyógyult rákbeteg)

Katarzisra és
rőfre is szigorúan
megmért mondatok.

Tea gőzével
szállt el és vissza rád az
édes gyermekkor.

Kölyök maradtál,
hát véred sorsba vetett,
te szent és veszett.

Omló salak, mondd
élet álmát mi oltja
oly mélyen beléd?

Üveggolyó, mondd,
belőled vagy belőlem
tűnt el a varázs?

Míg vágyódsz, maradsz
a párkányon hasztalan
futkosó bogár.

Ott állsz rokkantan,
borzasztón, tapsviharban,
rivaldafényben.

Csacskább-e Istent
képzelni, mint anyagot,
mi önalkotó?

Alkotni úgy kell,
hogy félreállsz az útból.
Pokoli nehéz.

Nincstelen árván
az emberség mélyét már
nem fedi semmi.

Erőt ad, ha nyersz,
és tanulsz, ha veszítesz
mindkettő kell majd.

A legtöbb vitát
a ki nem mondott érvek
döntik el végül.

Könny helyett merev
tekintet: hidd el, ő a
legelesettebb.

Igaz tanítás
is hamisan cseng, ha csak
könyvből szajkózzák.

A gyászjelentés
megnyugtat. Ha olvasod,
hát nem rólad szól.

Sárga lámpasor,
fényfűzér a városon,
ez karácsonyom.

Utcaszemétbe
olvasatlanul dobott
szerelmeslevél

Száz ága borul
törzsére, önmagának
menedék a fűz.

Halandóságod
tudó, ébredj! Nemes vagy:
lélek lélekből.

Bőröd ugarát
perzselő sugarával
nap heve szántja.

Álhumánumba
bújó mammonimádók
bájdala altat.

Karomban tartlak,
van, hogy megszorítasz, van,
hogy megszorítlak.

Mert az kell nektek
aki tetszik, nem aki
hozzátok való.