Radványi Tibor: Megfigyelés bármelyik versoldalon

@Gika: Köszönöm hogy hasonlóan vélekedsz erről mint én.

@Radványi Tibor: A régi nagy haikuköltők japánban, mindig a természetből indultak ki, és jutottak el az emberi természetig. Én is ezt a fajtát szeretem a legjobban, próbálkozom is vele, de nem könnyű. például:

Messzi nyárfasor,
minden nap másmilyen, mint
a hangulatom.

A fa csak állt ott,
de árnyéka átlépett
a kerítésen.

Vén fatörzs vagyok,
mit tudok a világról,
súgták a lombok.

Én szeretem az ilyesmit, mert tovább lehet gondolni, sőt tovább is kell.

Én is így látom, de ez is rendben van. Viszont a haikud tetszik🙂

@Bazso72: Köszi a látogatást és az értékelést. Hát igen, aki mindkettőt műveli annak talán már van önálló kötete is és univerzális. De komolyra fordítva a szót, ebben tényleg van valami. Talán az a pszichológiája ennek (nem mintha a tájvers nem érne annyit, sőt...) a dolognak hogy az idősebb korosztályból kerül ki a legtöbb tájverselő, és ők szinte csak ezt tekintik elfogadható témakörnek, tehát ritkábban olvassák és véleményezik a "másik oldalt". Evvel különben sokan egyetértettek 2018-ban, mikor feltettem ennek a versnek az első változatát. Tehát csak egy megfigyelést fogalmaztam meg akkor is, s nem ítélkezni akartam burkoltan... Egyébként ez volt az első verzió:

Befogadás (nem oda-vissza alapon)

Bölcselő többször
olvas tájverselőt, mint
az filozófust.

További szép napot Neked!

És mi van a filozófus tájverselőkkel kedves Tibor? :))