Haiku versek a meg nem értettségről

Gesztusaitól
értetlenség üvöltött
jenkik szeméből.

értetlenségek
tengerén hánykolódó
mondanivaló

Tévedésben jársz
attól hogy nem értenek-
nem leszel művész.

Magamnak írok,
de ha mást is megszólít
dupla az öröm.

Ki itt értelmes:
magában gondolkodhat
megértés nélkül.

Nem vevő a jó
humorra, bambul rá mint
egy sótlan svájci.

Írj semmitmondót!
Együgyű kacsa is a
takonyra csap le.

csalhatatlanul
magyarázzuk félre az
értelemszerűt

Avval szembesült
a képzett humorista:
sok poén besült.

Bölcselő többször
díjaz tájverselőt, mint
az filozófust.

Hogyan is kezdjem
a beszédet, hogy megértsd,
mit én sem értek?

mélységed bennem
merül el - én lebegnék
a felszíneden

nem sírhattam el
magam csak álltam némán
megalázottan

Társam lehettél
volna magányomban, de
nem értettél meg.

Minek gondolni,
Elég azt csak nyomkodni.
Ó egyszerűség

Szavaim sötét
kútba hullt kövek neked.
Nem értjük egymást.

Mindig kilógtam,
most tizenhét szótaggal
állok a sorban.

Sok bolond között
az ép elméjű tűnik
totál hülyének.

Nem értem, hogy mért
kell gyakran szembesülnöm
azzal: nem értem.

bánatcseppekben
fürdök, amíg szivárványt
keresek neked

nem értem magam
és a mellém ült angyal
ma sem vigasztal

Ki falun másképp
él, kakukktojás lesz a
pletykafészekben.

Nem jó okosnak
lenni, ha sok alacsony
homlokra látsz rá!

Bölcselő többször
olvas tájverselőt, mint
az filozófust.

Késdöfésbe dől
a gondolat, ha másnál
rest az értelem.

Félreértésem
elkerülése végett
téged kerüllek.

hallgatásod a
megértés esélyének
jeltelen sírja

Kínos a csendem,
nagy kérdőjelet rajzol
elméd falára.