Butáknak ne szólj
bölcset, vörös posztó nem
jó tanácsadó.
- Tán madárnak néz? -
behálózná lányom ki
a légynek sem árt!
Jegyet nem vált rá
senki, s ha csak magadért
teszed, elveszel.
Csak mi ÉL-HAL, az
érdekli a sporthorgász
késes-köszörűst.
Megjöttél, s minden
szerep foglalt. Így meg kell
tanulnod csalni.
Ötöst szórni egy
debil versre, nem különb
mint jót lehúzni.
Lásd, égi vegyész
is bukkan, sápadt tengert
bearanyozni.
Mint tűznyelő jön
az ősz, s nyár vad kohóját
kis lángra teszi.
Rám pereg a csend -
baracklekvárszagú nyár
édesen fröccsen.
- Hát ez nem "sámli"! -
te keményebb vagy mint a
Gördülő Kövek!
Vujity Tvrtko Brnoban
kvargli, s plzeni sör mellett
Dvorakot hallgat.
- A fázis ráz is! -
vízben ne bízz... poroltó
kell ide, száz is!
Legyünk csak szótag
egy közös szép mondatban:
Jó Ügyhöz szólva!
- Nincs mákod! - kékre
vert nefelejcs ügyvédje
a nebáncsvirág.
Miszisz Kot nyeles
lábasában kotnyeles
Kukori pirul.
- Az nem túl derék
ha megint becsípsz! - forrt a
csípőfájdalom.
Lónyállal koccint
a lólány, kis csacsi még
s Fantáz IÁ-val.
Búcsúzik, s lemond
vak Ond. Ok: - Távollátóm
rossz már, belátom!
- Fele sem tréfa! -
sírt egy tré fa, mikor a
fűrész hozzáért.
Kacskán kajlák a
kecskerímek, vidámak
a fecskefíszkek.
Párizsi módra
nem kért senki, mert az csak
prézlivel király!
- Sajnos öregszem,
s tapogatva törekszem
még a nők között.
Sok rabvallató
haikujuk elérte
célját - köszönjük!
A sérelem kis
lelki tócsa, mit tenger
közönnyel benyel.
Társát s az ajtót
gyakran becsapja, könyvet
meg ritkán nyit ki.
Kantinban kanok
zúgták a "Volgát", Olgát
húzták s a vodkát.
- Többre vittem mint
az apám, mert ő csak a
fűben hallgatott.
Rá mérte azt is,
hogy körömszakadtáig
ne vitatkozzon.
Csőcselék régen
is volt, de a tévé azt
nem mutogatta.