- A fázis ráz is!
Vízben ne bízz... ide egy
poroltót, máris!
- Hígagyú! - durvult
a finomfőzelék. Most
fasírtban vannak.
- Hülye fradisták!
- hőbörgött a szegedi
köménymagleves.
- Álmos vagyok, de
nem holt! Most temetik az
előkóstolót.
Szekrényben töltött
kényszer szült perceiket
most visszakapják!
- Mért nem mersz merni
sógor? Több merőkanál
is van hogy merjél!
Búcsúzik, s lemond
vak Ond. Ok: - Távollátóm
tré már, belátom!
Egy ketrecharcos
költői estjén frakkos
matróz hímezget.
- Az nem lesz oké
ha megint becsípsz! - forrt a
csípőfájdalom.
De minden művész
köszönetet mond a szűk
közönségének!
- Itt a budoár.
Férjének van piszoár...
- S fürdő? - Lavoár!
Egy férfi-faló,
s egy nő-faló násza nagy
szálka szemében!
Így sír az ex rém:
- Nem voltam túl extrém... most
se bánya, se szén!
- Póló víz alá
nyomott, Puló vert, Garbó
csak belém kötött!
- Pintyő-kém! - rítt a
beszervezett pinty párja.
- Mata, nincs hari?
Tanulság-hegyek
alkohol-lavinái
temetik lelkem!
Segítsd az embert
orvostudomány, legyen
végre vakcina!
Míg kondásra kan
ijeszt rá - tudást falom,
s így: Kant ijeszt rám!
Osztozásnál ha
épp nincs beszólás, grimasz,
susmus azért van!
Hím bálba magát
himbálva, s nőt fitymálva
ment Himbi Limbi.
Egy hanyatlásra
ítélt kapcsolatban nincs
már kérdés csak vád!
Kinek tetszik, az:
féltékenységből, kinek
nem: tapintatból!
Limonádé gyors
szomjat olt, de ragad, a
tömény elragad!
Jó még, s nem ereszt.
Látvány sem ereszt, látszik:
Mount Everest!
- Ne kukoricázz
Jancsi, térdepel már szép
Iluskád, menj hát!
A mennyországban
ujjlenyomatainkat
nem tartják nyilván!
- Rosseb se bánja
azt hogy elmentél. Vodkám
fűt, s enyhe a tél!
Kóbor ebtől, s az
elcsatangolt elméjű
verstől félünk még!
Szinte már bűn, ha
egy jó témát rosszul ír
meg a költője!
- Húsvét jön. Uram,
Jézus, meg kell pucolnunk
az ablakokat!