Halálunk után
is zöldellnek fák, s lesz majd
ki csal, s ki szeret.
Alacsony árak,
s magas bérek csakis a
reklámokban van!
Lassan dobban a
vágy, mozgatórugó sem
feszes. Fáj a csend.
Úrnőm felvágott:
spájzában sok felvágott...
ám még nyelve is!
Elefántpuszi:
Apokalipszis, Isten
legvégső csókja.
- Csörgök veled, hogy
ne koppanjál mindig te
szép kemény legény!
Azt hittem ez az
irányítószám, postás
jött, s visszahozta!
Kirántott hús lesz
a szekrényben, s ott pirul,
mi nemrég virult.
Munkámat gyorsan
összecsaptam, majd csapot-
papot otthagytam!
Jól zár, s nem ereszt.
Látvány sem ereszt, oly szép:
Mount Everest!
- Újabb hímnemű,
s szokásos nőnemű! - szólt
be az ágynemű.
Amíg fiatal:
benyúl... javakért lenyúl...
majd konyúl, s kinyúl.
- Lopott, karóra!
... s ráhúzta a hóhér a
napóra tolvajt.
Manhattan fölé
teliként érkezik, majd
Harlemben fogy el.
- Fizettem, de hol
a hal? - Hát nem ön kért szép,
kifogástalant?!
- Kívánom hogy szép
légy, sose légy szemtelen
és csapnivaló!
Régi gangokon
ezt a házmester ingyen
is elvezette!
- Úgy összetörtél!
- sírt az erőlevesnek
a tojásleves.
Nem vitt haza lét,
hát nem kapott halászlét
... sem szép Halásznét!
- Én repedtsarkú?! -
zacskós leveshez így szólt
a tyúkhúsleves.
- A fázis ráz is!
Vízben ne bízz... ide egy
poroltót, máris!
- Hígagyú! - durvult
a finomfőzelék. Most
fasírtban vannak.
- Hülye fradisták!
- hőbörgött a szegedi
köménymagleves.
- Álmos vagyok, de
nem holt! Most temetik az
előkóstolót.
Szekrényben töltött
kényszer szült perceiket
most visszakapják!
- Mért nem mersz merni
sógor? Több merőkanál
is van hogy merjél!
Búcsúzik, s lemond
vak Ond. Ok: - Távollátóm
tré már, belátom!
Egy ketrecharcos
költői estjén frakkos
matróz hímezget.
- Az nem lesz oké
ha megint becsípsz! - forrt a
csípőfájdalom.
De minden művész
köszönetet mond a szűk
közönségének!
- Itt a budoár.
Férjének van piszoár...
- S fürdő? - Lavoár!
Egy férfi-faló,
s egy nő-faló násza nagy
szálka szemében!
Így sír az ex rém:
- Nem voltam túl extrém... most
se bánya, se szén!