Segítsd az embert
orvostudomány, legyen
végre vakcina!
Míg kondásra kan
ijeszt rá - tudást falom,
s így: Kant ijeszt rám!
Osztozásnál ha
épp nincs beszólás, grimasz,
susmus azért van!
Hím bálba magát
himbálva, s nőt fitymálva
ment Himbi Limbi.
Egy hanyatlásra
ítélt kapcsolatban nincs
már kérdés csak vád!
Kinek tetszik, az:
féltékenységből, kinek
nem: tapintatból!
Limonádé gyors
szomjat olt, de ragad, a
tömény elragad!
Jó még, s nem ereszt.
Látvány sem ereszt, látszik:
Mount Everest!
- Ne kukoricázz
Jancsi, térdepel már szép
Iluskád, menj hát!
A mennyországban
ujjlenyomatainkat
nem tartják nyilván!
- Rosseb se bánja
azt hogy elmentél. Vodkám
fűt, s enyhe a tél!
Kóbor ebtől, s az
elcsatangolt elméjű
verstől félünk még!
Szinte már bűn, ha
egy jó témát rosszul ír
meg a költője!
- Húsvét jön. Uram,
Jézus, meg kell pucolnunk
az ablakokat!
Talán egyszer a
csend lecseng: csend lesz, s lelkem
többé nem eseng!
Ha a minimum
benned a maximum, úgy
te vagy abszurdum!
Egy szegény többet
tud a pénzről, mint gazdag
a megértésről!
A jót pletykással
oszd meg, a rossz hírt közöld
titoktartóval!
Én minőséget
adtam neked, de te csak
saját magadat!
Közös témájuk
sosem volt. Talán az öt
gyerek volt közös.
Fél hatot nézd el!
Van időzóna, hol az
még tizenkettő.
Földszintes versek
magasba vágynak. Se lift,
se lépcső... szárny kell!
Tizenkét órát
dolgoznak, s ha nem tetszik
nekik, repülnek!