Valamit mindig
aláírnak könnyedén...
s mi beledöglünk!
Öregség jele
ha egyre több erkölcsi
kérdést feszegetsz.
Tátognak pelyhes
ideák, s hasznos szókkal
éltetik őket.
Jogokért öblös
a hang, kötelességnél
halkká finomul.
Ha frázist zeng a
felszín, tengermélyre száll
a vers-gyöngyhalász.
Ősz, s kopogtat az
ablakon... hajfestékért
kuncsorog megint!
Nagy költők csodás
verseiben a kín is
igazgyönggyé lesz.
Társát, s az ajtót
gyakran becsapja, könyvet
meg ritkán nyit ki.
Egy Lett feslett lett
s molett, ki mellett nyeszlett
Lett balettezett.
Ízlésem gyógyul.
Ficam se fáj, mióta
könyvemet bújom!
Hiába vagy a
tálon ínyenc, ha mindig
rossz a körítés!
Naponta egyszer
mondj igazat, s szégyeníts
sík hazugokat!
Tovaring létünk...
büszke szép: fonnyadtba hal
- élt, kívánt, s remélt.
Kopog az ősz az
ablakon... és én nyomban
megadom magam!
Őszi alkonyon
bronz színű konyak véd, mint
könnyű kiskabát.
Ha pislog a láng,
s érték is pang, hallgatás
ott a szép erény!
Szétkent csapágyzsír
szorongva bontakoztat
modoros hiányt.
Ihletekért sír,
duruzsol az őszi szél...
költőket remél.
Mert ha a lélek
megkeményedik, durvább
lesz mint az ököl!
Bölcselő többször
olvas tájverselőt, mint
az filozófust.
Fogadott a Nap
a Holddal, ki tett tönkre
már több költeményt.
A kóstolgató,
ha nem kóstolsz vissza, meg
is fog zabálni!
Ha megfontolnánk
minden szavunkat, alig
lenne fönt pár vers.
Darázsderekát
egy derék darázs csípte
meg derekasan.
Jégúrnőm mesés.
Vad csókja tűz, s globális
felmelegedés!
Nőies versek,
kontra férfias versek.
Báj, viszály... (muszáj)!
Miben picit is
magunkra ismerünk, azt
másként olvassuk.