Bort azt biztos mond,
s emlegeti Széchenyi
művét, a Hitelt.
Éj van. Víz csobog.
Valahol boldogság járt,
s száll egy halk kacaj.
Múltadból ha csak
a szép ömlik, szívesen
belefulladnék.
Kötözködött és
disznólkodott a füstös -
hát megkötözték.
Hű bele Balázst
cserben hagyta, s kapott egy
bélcsavarodást.
Így már nőjét Bak
Ancsát, alias Csizmát
fel is próbálta.
Úgy jön el, ha már
egyedül tudod csak hogy
bolond a világ.
Kihalt. Pár példány
él Kárpát medencében,
mélyszegénységben.
A "Sztárban sztár"- ban
szárba szökken idülten
az álságosság.
Én egy színtiszta
ötös haikuról, mit
Glázser Bozsó írt.
Kicsinyességtől
véd a művészet, lásd meg
hogy él szomszédod.
Soknak oly magas
József Attila fája,
dús költészettel.
- Mézeshetek?? Az
összes felmenőm, ángyom
sem élvezné ki!
Aki nem bánt meg,
nem is tudna; száz ördög
jut egy angyalra.
Nagy Kaszás miatt
mindig egy új gazembert
kell hogy megszokjunk.
Ha a termék is
tökéletes volna, film
sem szakadna meg.
Nagyszerűségből
fordult át világunk a
kicsinyességbe.
Butáknak ne szólj
bölcset, vörös posztó nem
jó tanácsadó.
- Tán madárnak néz? -
behálózná lányom ki
a légynek sem árt!
Jegyet nem vált rá
senki, s ha csak magadért
teszed, elveszel.
Csak mi ÉL-HAL, az
érdekli a sporthorgász
késes-köszörűst.
Megjöttél, s minden
szerep foglalt. Így meg kell
tanulnod csalni.
Ötöst szórni egy
debil versre, nem különb
mint jót lehúzni.
Lásd, égi vegyész
is bukkan, sápadt tengert
bearanyozni.
Mint tűznyelő jön
az ősz, s nyár vad kohóját
kis lángra teszi.
Rám pereg a csend -
baracklekvárszagú nyár
édesen fröccsen.
- Hát ez nem "sámli"! -
te keményebb vagy mint a
Gördülő Kövek!
Vujity Tvrtko Brnoban
kvargli, s plzeni sör mellett
Dvorakot hallgat.
- A fázis ráz is! -
vízben ne bízz... poroltó
kell ide, száz is!
Legyünk csak szótag
egy közös szép mondatban:
Jó Ügyhöz szólva!
- Nincs mákod! - kékre
vert nefelejcs ügyvédje
a nebáncsvirág.
Miszisz Kot nyeles
lábasában kotnyeles
Kukori pirul.