Harmat
Az álmodó táj
száján gyönge gyöngye foly`
fűszálra fűzve.
Beküldés időpontja: 2017. december 21. 08:32
Komment írásához regisztrálj vagy lépj be!
Gyönyörűen idilli haikudat élmény volt olvasni, drága Anna! Boldogságban, egészségben, szeretetben, örömökben, sikerekben és versekben gazdag új esztendőt kívánva gratulálok hozzá! Ölellek! (:
@Radványi Tibor: Variáció egy témára:
Úgy álmod a táj,
mint gyermek: száján gyöngye,
harmata csorog.
@Radványi Tibor: Köszönöm a szép szavakat! A "zavarost" sem kell visszavonni! Ha ez az első benyomás, talán még csiszolni kéne a versemen, hogy tisztábban lehessen látni a harmat képét...
@Asbóth Anna: Ah, ez nagyon szép! Bocsánat, visszavonom a zavarost még úgy is, hogy idézőjelbe tettem. Az az igazság hogy sokat értékelek, néha gyorsan, s pláne nem is vagyok hozzászokva az ilyen finom alkotásokhoz, ezért volt csak a 4-es. 5-öst érdemelt volna, hisz ritka szép gyöngyszem. Hirtelen nem áll össze a kép, s úgy jártam mint az a jó sakkozó aki ha gyengékkel játszik túl sokat, nem tud megbirkózni hirtelenjében az erős lépésekkel... E szép alkotás után az első "figyelőt" én aktiválom, s örömmel jártam itt: Tibor
@Radványi Tibor: Köszönöm a véleményt! A reggeli (nyári) harmatra gondoltam, amely gyöngyszemekként ül a fűszálakon. Gyöngék, hiszen egy szellőcskétől elfolynak, elgurulnak, összetörnek... És azért a táj száján folyik, hiszen még reggel van, még alszik, álmodik a Természet is, és mint a kisbabáknak, szájából kifolyik az álomnyál.
Nekem egy cseppet "zavaros", de értékelem a szóhasználatot...
©A vers utánközléséhez vagy átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.
@Anna Kövecses: Szívből köszönöm! :)