Balázs József BAZSI haiku versei

inog a jelen
mert hazugságaira
épül a jövő

az ég peremét
véresre karmolják a
fekete ágak

fohászom mögé
rejtem a vágyat - mint kint
szűz hó a tájat

teli szatyraim
vitorlájába kapva
majd feldönt a szél

buszból láttam ma
régi lakásom kertem -
könnyes lett szemem

felszabadít és
csitítja lelkem zenéd
életkedvet ad

pipacsmezőként
virít a reggeli ég
vad szél dúlt arca

lebegett a hang
majd utolért s jött velem
lelkemben zengett

rideg szívűként
figyelsz mit rontok el - én
voltam mestered

ha vénül is a
test jellemed és lelked
ne legyen puhány

fehér lovakkal
a körön - Napot játszom
középen állva

halványul - akár
egy napszítta fényképen
az él - fájdalmam

elolvadásig
vágyakozom utánad -
szólt a hóember

tavasz reménye
visz keresztutamon a
feltámadásig

hidd - az alkotó
gondolatot a lélek
teszi teljessé

itt bent ragyogó
nap - odakint tükrösre
fagyott patanyom

komfortos magány
megérem-e a tavaszt -
biztass nyújts vigaszt

zokog zenéje
hattyúdal ez - Mahleri
élet búcsúja

harmóniája
megrendítőn égi dal
szívemben zengő

lovas és lova
botladoznak a fagyott
patanyomokban

könny fagy arcomra
megyek lehajtott fejjel
nem nézek vissza

őt keresem még
ki eltűnt ifjúságom
magával vitte

a szél mily kerge
kis bundám alá bújna
nem hagyom persze

szentimentális
nem gondolom - érzelmes
azt nem tagadom

nem tudom - még nem
próbálta senki milyen
élni mellettem

a lehetőség
szűk résén áthatolva
jutok pokolra

csillogó dallam
lelked bevonta - Chopin
trillák szökellnek

találkozásunk
ragyogás lélekben s az
égen - földön sár

a lovak meleg
párát arcomba fújnak -
lelkem melegszik

angyal volt s démon
pont minek látszott - játszott
szegény szívemmel

mi van ott fönt zárt
ablakok mögött - öröm
szenvedés - élet

vidám szerelmem
angyalt játszik a hóban
kitárt szárnyakkal

megkezdte földi
útját - jászoltól indul
a Golgotáig

csillagok alatt
szállnak az angyalok friss
örömhírt hoznak

tótágast állt a
lámpa a tócsában lent
volt glóriája

aranyló szalmát
terítek fekhelyedül
pici jászladba