Balázs József BAZSI haiku versei

parttalan vita
lehúz és mocskossá tesz
akár az iszap

patanyomokban
az eső emléke - de
árnyunk nagyra nőtt

az őszinteség
vállalása igazán
nem túl népszerű

kerek erdő nincs
is vége csak közepe -
mint szívemnek te

nem vagyok falánk
de a szeretetből még
kérnék repetát

angyalok is bár
nem látható szárnyuk - mert
közöttünk járnak

ez egy szépséges
örök kötelék ember
és a ló között

fagypont alá ért
a kedvem - deres szárnyam
recsegve rebben

a hófehér Ady
szobor és a színpompás
táj - szinte már vers

szerelmed szelíd
csoda - emléke fényes
örökmécsesem

porfelhőt kavar
a szélben pörgő avar -
sok színes levél

többen tudják a
titkomat - de a közöny
rejti legjobban

karcsú szép teste
mint dédelgetett szeszély
ringott előttem

nem lázadozom
máshoz tartozol tudom -
mégis szeretlek

kicsit kormos a
héja - de melegíti
fagyos kezünket

tükrösen díszes
piros mézeskalácsból
van rideg szíved

ebszőlőinda
fut a falon - színpompás
ezer levele

színpompás alkony
a Kálvárián - tornyok
mondanak fohászt

tűz szülj főnixként
újra - bár halandóként
csak elhamvadok

tempera meleg
színeit használja az
ősz a lombokon

kijózanodtam
vénen a vágyból - ne hidd
ez nem korfüggő

sírás szorítja
torkát de mosolyog - a
maszk kötelező

elveszett szépség
halovány reménység - hol
jársz ifjúságom

kápolna fönt a
hegyen - hófehér fala
színes lomb között

hűvös hajnalok
derűs nappalok- de jön
hamar az este

színes tarka gyász
rozsda és arany óbor
bevonatú táj

csurran - cseppen vagy
szemerkél - a borongós
ősz itt van velünk

egyaránt mozgat
türelmetlenség ifjút
és izgága vént

istálló falon
üres fecskefészket már
pókháló takar

csillagom a ló
homlokán - éjjel-nappal
utam mutatja

bomolna hajad
arany fürtje - köntösöd
öve kioldva

furcsa pár táncolt -
az elefánt ropta - a
bolha nem látszott

homoktorta a
lovarda - közepén én -
körben ló a dísz

száraz homokot -
patanyom és falevél -
kócolja a szél

lehet aranyból
a kehely - mit ér - semmit
hogyha nincs vized

fehér nyírfa is
sötéten árnyékol - bár
kevés lombja már