Boda-Kalmár Brigitta haiku versei

az utolsó szó
akkor is fájó, ha az
csak a hallgatás

hangulatjelek
lettünk, idegenek közt
retusált fotók

ha megígérted,
hogy hívsz: hívhattál volna,
hogy majd mégsem hívsz

hazataláltam;
mint folyók a tengerben,
eggyé olvadtunk

Elbotlottál a
tűrésküszöbömben, a
bizalom eltört...

Szerelemben a
sok a kevés; ott legtöbb,
az egyetlenegy.

Egymásba zárva
vergődünk-szárnyalunk: csak
magányunk közös.

Indulatszó a
hallgatás; csendekből font
felkiáltójel.

Nem kívánok pénzt,
vagyont; elég, ha kedves
emlék leszek majd.

Színesre fested
csendjeinket, hófehér
hallgatásoddal.

szemed tűzétől
csókká parázsul a szó:
kimondatlanul

könnyes arcomon
voltál már elfolyt festék
- és boldog mosoly

tudományosan
nem bizonyított, de a
szeretet gyógyít

Elhagytam magam:
a megtalálómnak, tán
ajándék leszek...!?!

megtanultam; már
tudok, bűntudat nélkül
- nemet mondani

Isten a reményt
fejezi ki, egy gyermek
születésével.

nem méri óra
a legszebb pillanatot,
csak szívdobbanás

melegbarna fény,
fényképről is simogat
- Anyám szeméből

te, én, mi írjuk
az új év könyvét: most még
üres minden lap

Kinek még boldog
emlékei sincsenek
- a legszegényebb.

bal szívkamrámba
zártalak; raboskodhatsz
életfogytiglan...

legszebb ajándék:
Karácsonyra minden mit
szeretnék - Te vagy

Távol vagytok, de
minden leütött betűm
- titeket ölel.

A tiszteletet
és szerelmet, nem lehet
megkövetelni.

kinőttelek, mint
egy régi kabátot; nem
hiányzol többé

A bölcsek szerint,
a születésnapokból
a sok a legjobb!

Ünnepek jönnek,
ne rohanj; elkerülöd
a találkozást.

Elmúlt életek
hiánya, átöleli
árvaságunkat.

Amikor sírunk
megolvad a lélek: s egy
angyal közel van.

csillagösvényen
millió csillagfénnyel
lelkünk összeér

Hogy hiánya ne
fájjon, el kell fáradnod
a fájdalomban.

ha szavak nélkül
nem érzed, hogy szeretnek
- kár megkérdezni

most is szeretem:
gyűlölöm, hogy nem tudom
Őt - nem szeretni

Jelen időben
szokom a hiányodat,
és a múlt időt.

kitöltesz mindent,
pedig nem maradt semmim
- csak a hiányod

Gyűrött imám vagy:
álmodó csendben fohász
- bárcsak és soha.