György Emőke haiku versei

Mint elnyűtt ruhát
levetjük testünk, tovább
száll örök lelkünk.

Szeretni könnyű
de jól szeretni az már
Nehéz feladat.

Az este testén
a hold megduzzadt fekély
de övé a kéj.

Szemem ablakán
esőkönnyem folydogál
búmat oldja fel.

Áradj szentlélek
ha bennem laksz, nem félek:
megerősítesz.

Puha vánkoson
remegőn a vágy oson
- rólad álmodom.

Két szép szembogár
legel éhesen arcom
pipacsmezején.

Aki vágyik az
érintésre, ne legyen
érinthetetlen.

A legjobb bika
is végső soron nem más,
mint egy nagy barom. :)

Fán madár dalol
lomb között párját hívja
távol valahol.

Uram kérlek adj
értelmet a mának és
célt a holnapnak!

Tavasz fésüli
fűhaját, fején sárga
pitypangkoszorú.

Virágvasárnap
bevonultál szívembe
tavaszom lettél.

"Egyik szemem sír
a másik bölcső - létem
csak egy pillantás."

Bűnbocsánatot,
bölcsességet, bizalmat,
békés böjtölést.

Betűk helyettem
sírnak míg tintakönnyből
sorokat írnak.

Nyeld le a békát
szíved csendes tavában
megleled békéd.

Tolvajom lettél,
mert beloptad magad az
árva szívembe.

Égető izzás
szívben lángoló érzés:
gyönyör vagy kínzás?

Érintéseddel
beszélj hozzám szavaddal
érints meg engem.

Mire feleszmélsz,
hogy élsz, el is vesztetted
az eszméleted.

Te vagy a rózsám
tövised szúr, de bársony
szirmod enyhet ad.

Te vagy számomra
a férfi én neked csak
bökkeNő vagyok...

Szemed tavában
fürdik meg tekintetem
mély kirándulás

Rozsdás falevél
Integet a nyárnak majd
zizzenve lehull.

Egy szelíd ima
a szavak vasárnapja
lesz hétköznap is.

Istent Imádni
távolról, testközelből
szeretni téged.

Élni vagy félni?
ez itt a kérdés, ha félsz
igazán nem élsz.

Másnaposságból
lehet-e harmadnapra
világmegváltás?

Lelkemnek trillák
némán is sokatmondó
tágult pupillák.

Szép szavaimból
meleg bókhálót szövök
fázó lelkedre.

Tűnt élménymorzsák
hízott emlékeivel
lelkem táplálom.

Akkor tudtam meg,
hogy mi a hiány, mikor
megszerettelek.

Éj kemencében
forró csillagparázson
arany kifli sül.

Éj teájában
a hold savanyú citrom,
álmok közt iszom.