Péteriné Jencski Erzsébet haiku versei

Röpke az élet,
illanó pillanatok
sora ölel át...

Átölel a csend,
dédelget, biztat, szeret,
égi üzenet...

Tűztövis szúrós
szárán őszapó, gébics
új fészket rakott...

Árvalányhaj leng
a hegy lankáin, kóbor
szellőt vigasztal...

macska kószál kint
a pipacsos réteken
kalandra vágyik...

Elcsendesült a
világ, madarak néma
sóhaja száll fel...

Tavaszi zápor,
nyári jégeső, békák,
s őszi szél süvít...

Régi kis házban
földes szobában egykor
boldogság lakott...

körtefáimon
csodás lepketáncot lejt
két kék pillangó...

Tavaszi dallam
suhan kertem fái közt,
téged keresve...

Kútba dobott kő
halkuló csobbanását
síri csend váltja...

csillagok könnye
csipkebokor ágára
fagyott igazgyöngy...

"Elhozom neked
a katicabogárról
mind a hét pettyet..."

Erdei manók,
tündérek s kóbor lelkek
farsangot ülnek...

Telihold karol
szomorú téli fűzfát,
tavaszt ígérget...

Ablakomba a
holdvilág benézett és
téged keresett...

Vad kanyarokon
túl az életünk végül
nyugodt révbe ér...

Téli fák hívnak,
szélgyerekek kergetnek,
kőszívem lehúz...

Legyőzni azt, ki
sosem veszti türelmét,
nem lehet soha...

kövirigó száll
a fejem felett tova
mint az életem...

áfonyabokor
karcsú ágán kis rigó
ébresztődalt fúj...

Ha nélkülem, hát
úgy légy boldog, kívánom,
hiszen szeretlek...

Álomképeknél
többre becsüld a valót -
rövid az élet...

"Szakad künn a hó,
lámpák pislognak, dal száll,
harangszó hallik..."

"Szánkónk sebesen
siklik hegycsúcsról, karom
szorosan ölel..."

Karácsony mázos,
túlhajtott világában
te vagy a béke...

Vigyen el hozzád
vágyaim vonatán a
szeretet szava...

arcom ráncai
emlékeim idézik
s megszépítenek

masnira kötve
a szeretet színpadán
együtt lépünk fel

A szeretet nem
birtoklás, hanem mindig
nagyrabecsülés...

Várom, hogy itt légy,
cserépkályhám is árván,
csalódottan áll.

Emlékszel? A Hold
kettőnkre szórta fényét
ablakod előtt.

Platánlevelek
surrogva simulnak szét
lábaink nyomán...

Őszi szél sziszeg,
ökörnyálat sodor, s a
végtelenbe tart...

Te az életem
voltál, s én csak fejezet
a te éltedben...

Összetörted, de
hiába szólsz: "bocsánat!"
soha nem lesz ép...