Somogyi Judit
belső zajomat
kagylóhéjba zárom hogy
igazgyöngy legyen
Somogyi Judit
én nyitott vagyok
csak te feszegeted az
ajtót ami nincs
Somogyi Judit
padra ültetett
tavasz meleg mosolya
szirmot szórt körém
Somogyi Judit
mindig van egy ok
hogy hozzád bújhassak és
én megtalálom
Somogyi Judit
gyermekként minden
öregen már fikarcnyi
szónak is örül
Somogyi Judit
roppanó hóban
lábnyomok alatt már csak
mély csend kucorog
Somogyi Judit
elvetélt rügyek
fájdalmas csenddel várják
a feloldozást
Somogyi Judit
nézed a partot
átúszod a folyót majd
rájössz volt híd is
Somogyi Judit
kopott aszfaltra
montázst készített az ősz
szigorú művész
Somogyi Judit
kávézás egy jó
ürügy hogy csak magammal
törődjek addig
Somogyi Judit
készpénz szavaid
aprópénzre váltottam
törött a persely
Somogyi Judit
kövérkés remény
teltkarcsú partnert keres
jelige hízzunk
Somogyi Judit
feltett szándék egy
hűvös pillantásban vált
esélytelenné