Varga István haiku versei

Elindulni úgy,
hogy nincs még útiterved,
bátorságra vall.

Kimért léptekkel,
halad tovább az idő,
ne siess jobban.

Telt dús szemekkel
súly alatt, aláhajol
a bölcs gondolat.

Vihar fellegek
felett, mindig ott a Nap,
addig remélhetsz.

A felém nyújtott
kezedből, még a morzsát
is elfogadom.

Hold fénye sétált,
végig szobámnak falán,
álmodtam tovább.

Nekem az is szép,
mikor harmatcsepp csillog
a gyémánt helyett.

Kik sosem jártak
sivatag pusztaságban,
nem is szomjaztak.

Hamis a szavad,
szemed máshova veted,
nem ezt ígérted.