Varga István haiku versei

Sokszor úgy érzem,
a pókháló erősebb
mint az én hitem.

Szóvirágokból,
koszorút fontam neked,
elpirult a lap.

Sors kegyeltje az,
ki mindig megér, egy szebb
holnapi napot.

Értékeljetek,
mindig csak egy csillaggal,
ez a jövőtök.

Köszönöm élet
érdemes volt küzdeni,
szép a jutalom.

Beforratlan seb
hiányod, Édesanyám
angyalom lettél.

Éveknek hosszú
láncán, emlékek függnek
növekvő súllyal.

Szívedben szívem,
így érzed dobbanását,
az együttlétnek.

Képes kibújni
a fehér paplan alól,
nem panaszkodik.

Ki hidat épít,
nem biztos hogy barátság
kedvéért teszi.

Szavakból magot
vetettem, szép Hazámat
emígy dicsérem.

Számítógépek
sosem fogják pótolni
a hülyeséget.

Gyertya és mécses
lángjába, emlékezés
fájdalma égett.

Nyákosan tapad
a lehullt lomb, fázósan
könnyezik az ősz.

Éhezőknek ne
recepteket adogass,
szeljél kenyeret.

Kigyűjtöttem most
minden szavad, hát átok
sújtsa utadat.

Azért figyelmen
kívül nem hagysz, még ha csak
egy csillagot adsz.

Bokor árnyában
hűssel a vágy, megvárja
míg az fává nő.

Reméltem azt mi,
másoknak lehetetlen,
nekem sikerült.

Sok-sok vessző és
pont után, eszedbe jut
van kérdőjel is.

Szépség vagy nekem
mint öreg fának, tavasz
adta virága.

Nem vagy üvegből,
átlátok rajtad, bármit
vehetsz magadra.

Hiába állsz majd
árnyékomba, akkor sem
leszel ott senki.

A múltam nálad,
jelenben botorkálok,
milyen a jövő.

Tartalmas lehet
ez a szépséges élet,
csak szeress tovább.

A költő némán
hallgatja a kritikát,
de ő ír tovább.

Miért támadsz rám,
hisz verseim nem hiszem,
hogy sértenének.

Tükörbe néztem,
és nem csalódtam, vagyok
én is valaki.

Előtted sosem
megyek, boldogság nekem
ha követhetlek.

Szegény hópihe,
tán tehetne róla, hogy
lavinát okoz.

Ajkadnak kelyhe,
csókra csábítva remeg,
mézédes lehet.

Az én küzdelmem
mondd, miért bánt barátom,
inkább segítsél.

Álmokkal fekszem,
de valóságba kelek,
hála, még élek.

Lelkét kitárta,
azután már bánta, hogy
ilyen bátor volt.

Lányok, asszonyok,
nélkületek élet sincs,
áldás reátok.

Ledobta sötét
leplét az éjszakai
álom, ébresztő.