Talán 20 éve volt, hogy egy barátommal és Apám öreg Ladájával nekivágtunk az útnak, a Gemenci erdő széléről egy közeli kis faluba. A frissen lehulló 30-40 centinyi hóba mi vágtuk az első nyomokat. Lépésben haladtunk (a nyári gumik így is erősen csúszkáltak:)), az út kb. felén a keskeny út két oldalán lévő eperfák ágai fölöttünk összeborultak és a friss hótól roskadoztak...
20 év telt el, de ma is elég csak annyit mondanom a barátomnak, hogy: emlékszel amikor Decsre indultunk a hóban...? :)
Ma újra felidéződött az nap a hóesésben ugyanazon az úton. De a változás szembeötlő. Az összeboruló eperfák évek óta törzsig vannak metszve, így csak gallyak és vesszők nyúlnak félve az út felé... Lehetetlen csapást vágni a friss hóba, mert számtalan keréknyom jelzi, hogy ez már egy forgalmasabb út...
Szóval igen, igazad van.
Bár a természet még mindig megpróbálkozik egy-egy pillanatra a "varázslattal"! :)

Layosh 2018. február 3. 17:55

Ő is csak ideig-óráig tudja eltakarni azt a rengeteg szemetet, amit termelünk...
(5*)

Szalai László 2018. február 3. 15:45

@Ruder Jana: Köszi szépen! :)

Szalai László 2018. február 3. 15:45

@H Kohut Katalin: Köszi!
Azért ennek is meg van a maga szépsége! :)

H Kohut Katalin 2018. február 3. 15:14

Nem örülök neki, itt is zuhog. Gratulálok!

Ruder Jana 2018. február 3. 15:08

nekem tetszik...