Haiku versek a hóról

Az olyan mint a
hó mely mindent megszépít
amit betakar.

hegy hósipkáján
szemfényvesztőn szikrázó
nap - mégsem olvad

Ligetek, kertek
jajongnak, sírnak. Tavasz,
fagyott szép ruhád!

Puha hópelyhek
simogattak didergő
virágszirmokat.

Mennyi szépség van
egy apró hópehelyben -
csillogó csoda.

Kacarászó szél
magának bajuszt pödört
Nézd, hótekercsek!

Messze jár már a
Mikulás, szánja pihen-
a hó most hullik.

Hóvirág most a
szép nevéhez hű maradt:
hóban virágzik.

csodás keringő
a széllel kergetőző
hópelyhek tánca

"Kilyukadt az ég
párnája, sok hópihe
puhán földre szállt."

Hópelyhek tánca
jégkék tekintetedben...
beledermedtem.

Lelkemre fagyott
jégvirágok illatát
temeti a hó.

Téli a pompa,
Az illatok lelke leng.
Hófehér minden.

Darabkáira
hulló tiszta hófehér
tavaszi égbolt.

téli ébredés -
lábam nyomát az éjjel
belepte a hó

Fázó berkenye,
Színe békés üzenet.
Hüvös reggelen.

puha kesztyűben
csontujjágak hócsendben
tavaszt álmodnak

Nézem a havat
nem találok szavakat
néma csillogás.

fagyott hólepel
alatt fák roskadoznak -
lelkem terhektől

Szántás tengerén
hósziget mozdul - télben
ittmaradt gólya.

vidám szerelmem
angyalt játszik a hóban
kitárt szárnyakkal

hófehér ágra
meggyeket képzelek tél
közepén, álom

kismadár havas
faágról tova szállt - hó
zuhant nyakamba

csillogó fagyban
jégvirágra, csipkét sző -
hó illatú szél

fázós hajnalon
friss hóban tollászkodik
színes tollpamacs

friss hótakaró
makulátlanságával
dicsekszik a szenny

Harang zúgását
nem zavarta hópihék
dallamos tánca.

zörej a csendben
ropog patája alatt
frissen esett hó

belém taposhatsz
behavazza nyomaid
a megbocsátás

csillant az első
napsugárban a reggel -
szebb mint képzelted

csillagként díszlett
sötét lovam homlokán
a sok hópehely

friss havat hord a
jövő szele, ott hagyott
lábnyomainkra

Meztelen tested
Hódunyhával borítod.
Megcsodálhatom?

Fehér hólepel
Jégcsipke mintázatát
Nap rajzolja át

Rigó lábnyomok
a frissen esett hóban,
pillanatversek.

A hegyoromra
az égből hó, a földről
ember érkezik.