Szalai László: Az emberiség alkonya

Bármily nézőpontból szemléljük is, szomorú és egyre valóságosabb is a mondanivalód... A haikud viszont remek, szeretettel gratulálok hozzá, kedves Laci! Legyen kellemesen békés estéd! (:

@SziMe: A gondolat teljesen más irányból jött...
Gyermekkoromban kaptam egy vastag könyvet: A második világháború képekben. Nagyon szerettem. Abban volt egy kép: német katona szakadt egyenruhában ül egy szétnyílt csövű ágyú talpján magába roskadva, két kezével a fejét fogva és körötte csak romok.
A kép alá valami olyasmi volt írva, hogy "a háború végeztével a németeknek ideje elgondolkodniuk azon, hogy Hitler mit értett azon miszerint adjatok nekem 10 évet és nem ismertek az országra! "
A kép a maga fekete-fehér voltában még sokkolóbb volt.
Persze később megtudtam, hogy a kép aláírása erősen torzítva lett az akkori szovjet szájíz alapján. A német katona nem épp a tettein gondolkodik és azok súlya alatt tört meg, hanem egy német tüzér volt a kilőtt lövege mellett, aki a légnyomástól sokkos állapotban ült mozdulatlanul...
Ettől függetlenül a kép sokkoló ereje számomra megmaradt.
És elképzeltem az utolsó ember, aki miután kivágja az utolsó fát körbenéz a kopár pusztaságon és a kivágott fa tönkjére roskad önön tette súlya alatt...

@Tóth Albert: Köszi szépen, ez most nagyon jól esett! :)

Szomorú életkép sajnos! 😔

A nap haikuja nálam!