Balázs József BAZSI haiku versei

cikázó fecske
a gondolat ha tiszta
szabadon szárnyal

friss szerelmet vágy
csapongó szívem - távol
kakukk hangja zeng

gondolatom hol
nyílegyenes hol kusza
pamutgombolyag

rögös út vezet
a hegyre keresztemet
nem tehetem le

ott tükröződik
a ló szemében a táj
s csillogó szemem

szélárnyék bújtat
kint zúg míg várlak fények
se kúsznak ide

diófa porzós
barkája potyog - lombja
már árnyékot ad

Május herceg ma
smaragd palástban nyargalt
tavaszi tájban

kereszted alatt
Május - herceg térdepel
áldásod kérve

színek vibráló
fények éledő lombok -
szívemben béke

még átitat a
húsvéti áhítat - lásd
minden feltámad

szép nő vagy tavasz
folyton alakot váltó
megunhatatlan

lombok elrejtik
fényed - lámpaangyal te
segíts utamon

semmivé foszlik
a szürke gond - smaragdként
ragyog a remény

színes tulipánt
esőcseppgyöngy díszíti
emlékbe adom

repceföldön nap
ragyog - a szív zsebébe
rejtem illatod

dadogó szívem
formálja mondandómat -
jobb ha leírom

vállalt utamon
megyek tovább megváltás
a tanítás is

a lónak mozgás
s én - próbálok helytállni
a kör közepén

állok a szélben
napsütésben - öreg ló
legel békében

fenyőágán ring
a rigó friss dalt zeng a
feltámadásról

a ló ázott míg
kezem fázott - Nagypéntek
siratlak téged

a megfeszített
bádogtestén koppanó
eső kalapál

kenyeret török
testem ez s bor a vérem
ezt hirdessétek

galamb szárnyának
árnya repülő angyalt
vetít szobámba

korbács ütés mi
testemre záporoz vért
s könnyet egybemos

eladtak téged
mert félnek földi ember
gyáván esendő

harminc ezüstpénzt
adtak - félték valóban
a Messiás vagy

fölfelé nézve
lesem ki elment már de
tán visszatérne

a szomorúság
szilánkosra tört tükör
megrepedt járda

húrokon oson
puhán a macskaléptű
este a szobán

ég homlokára
festett csillagok sápadt
lámpák utamon

virulj ki tavasz
morcos kormos lelkemet
mosd át friss fénnyel

jelet hagyni a
kor barlangfalán - verset
szót vagy egy firkát

bár kopott a váz
agyam sziporkáz - bűnöm
vannak elveim

felejtő közöny
taszít éjsötét magány
vár már zuhanok