Barna Júlia
az utcát árnyak
öltöztetik délután
sötét fátylakba
Barna Júlia
a múlt a jelen
turkálója nincstelen
kutat benne csak
Barna Júlia
még ma sem késő
megcsodálni az alkonyt
szemedben vinni
Barna Júlia
ha gyengén fejlett
lelked immunrendszere
a fájdalom nyer
Barna Júlia
szürke valóság
rejti az öröm színes
kavicsát - keresd
Barna Júlia
a lét szívében
fagy olvad - szorongásból
remény születik
Barna Júlia
buborékban élsz
vékony hazugság-fala
egyszer elpattan
Barna Júlia
a vers több nyelven
beszél észnek fordítja
mit a szív megél
Barna Júlia
lelkem tükréről
visszaverődnek álmok
szavak mosolyok
Barna Júlia
kanyargós út az
önismeret de végül
magadhoz vezet
Barna Júlia
nyugalom titka
emlékezz minden jóra
felejts el félni
Barna Júlia
csodák nélkül a
világ sárba fulladó
földszintes falu
Barna Júlia
szépséggel sors ad
mindenhova érvényes
belépőjegyet
Barna Júlia
a jellem tükör
amelyre a szív és ész
képeket vetít
Barna Júlia
a veszteséget
nyereséget az idő
egymásba váltja
Barna Júlia
fehérre festik
a szavak mint hópelyhek
ami fekete
Barna Júlia
magához intett
a halál - könnyben úszó
emlék vagy csupán
Barna Júlia
napok rejtekén
egy boldog perc énekel
halld meg a hangját
Barna Júlia
árnyak ölében
elszenderül a ház is
est ringatja el
Barna Júlia
páros lábnyomok
a hóban mese végén
együtt olvadnak
Barna Júlia
életed regény
utolsó lapján érted
meg az egészet
Barna Júlia
féltett titkunk a
szemünkben olvasható
bárhova rejtjük
Barna Júlia
a megbocsátás
bűnöktől megtisztító
lélek-mosoda
Barna Júlia
lángok lobogtak
bennem ma is melegít
emlék-hamujuk
Barna Júlia
a valóságot
sűrű fátyollal fedik
el a látszatok
Barna Júlia
idő-fénykép: az
élet sodrában megállt
boldog pillanat
Barna Júlia
akinek volt egy
nagy szerelme minden dal
róla szól ma is
Barna Júlia
nem ékszer nem pénz
az értékes ajándék
figyelem idő
Barna Júlia
téli látomás
két szárny közt baljóslatú
varjúkárogás
Barna Júlia
a havazásnak
kitárt egek alatt bús
fák borzonganak
Barna Júlia
lényegem aki
lettem vagy épp a másik
ki nem lehettem
Barna Júlia
nem találjuk meg
életünk limlomjai
közt a lényeget
Barna Júlia
a fű még nem tud
a télről bátran festi
zöldre a kertet
Barna Júlia
tettek értékét
árát könyveli a sors
időnként számláz
Barna Júlia
nem tudod hajód
merre visz és a jegyed
meddig érvényes
Barna Júlia
hosszú az út a
panasztól míg békét lelsz
az örömökben