Bazso72
Ha férfi és nő
egymás felé lép, a föld
is remegni kezd.
Bazso72
Most is hallom még,
ahogy zuhanó testem
lélekért kiált.
Bazso72
Jó, hogy szereted,
és én is azt szeretem,
hogy te szereted.
Bazso72
Nyakamon hurok,
saját gondolataim
szorítják körém.
Bazso72
Egyre közelebb,
gondolathullámaink
már összeértek.
Bazso72
Nagy úr a végzet,
de minden kezdet előtt
ő is meghajol.
Bazso72
Égen szállnék, de
földhöz szegez végzetem,
feszül a zsinór.
Bazso72
Előttem az út,
hátamon az életem,
fent a madarak.
Bazso72
Habár nyitva van
a kalitka, még szokom
a szabadságot.
Bazso72
Magyar a szíve,
teljesen mindegy, milyen
vér folyik benne.
Bazso72
A megbocsátás
puha szövetként fedi
régi tüskéim.
Bazso72
Megszabadultam
láncaimtól, elhittem,
hogy sosem voltak.
Bazso72
Minden pillanat
halál, s újjászületés,
az élet tánca.
Bazso72
Hiába minden,
a szívemen ülsz, mégse
tudod, ki vagyok.
Bazso72
Hiába kopog
az eső ablakomon,
szivárványt várok.
Bazso72
Színes máz mögött
a valóság folyója
szürkén hömpölyög.
Bazso72
Elhalkul minden,
tengerillatba merült
sirály sikoltás.
Bazso72
Esőcseppek halk
koppanása hangosan
visszhangzik bennem.
Bazso72
Nem vagyok több, sőt
egyre kevesebb, csak így
szabadulhatok.
Bazso72
Úgy érintelek,
mint harmat a szirmokat,
tünékeny varázs.
Bazso72
Egyre többet ér
egy boldog gyermekkori
emléktöredék.
Bazso72
Az idő vagyok,
halhatatlan életem
örök vesztese.
Bazso72
Veszíteni szép
most ebben a játékban,
hogy ő nyerhessen.
Bazso72
Leszállni nem tudsz
az idő vonatáról,
csak kiugrani.
Bazso72
Úgy maradnék még,
vihar előtt a szépség
bennem hullámzik.
Bazso72
Talaj és lépés
elválaszthatatlanok,
lábnyomok vagyunk.
Bazso72
Ha a gondolat
végtelen, az én időm
sem lehet véges.
Bazso72
Végre úton van
a szívem is, az eszem
megy a nyomában.
Bazso72
Tavaszi napfény
egyetlen szeretőm vagy
kerti magányban.
Bazso72
Álarcaim közt
botladozom, valaha
mind igaznak tűnt.
Bazso72
Bennem ér össze
a semmi a mindenség
végtelenjével.
Bazso72
Előbb látjuk meg
a tüskét a virágnál.
Fordított világ.
Bazso72
Hogy érthetnél meg?
Még magamat sem értem,
csak fogadj el így.
Bazso72
Mély mennydörgésben
mártózik meg az erdő,
aztán újra csend.
Bazso72
Most elengedem,
ami volt, hogy ami lesz
megengedhessem.