Bazso72 haiku versei

Fájva születünk,
fájva halunk, legalább
közte élvezzük.

Kényes téma ez,
messziről közelítek,
macskalépésben.

Lennék én a hold,
te a cseresznyevirág -
örök éjszakák.

Alvó kert ébred,
új világok villannak
harmat csendjében.

Vihar borzolja
a belőtt frizurákat -
csapzott nyári fák.

Éj puha bőrén
vérző nap pírja üt át -
hasad a hajnal.

Kertész álmai
futó záport kergetnek
aszály idején.

A lélek teremt,
benn elég egy sóhaj is,
kinn már vihar van.

Mélységeidet
éld át, sekély vízből nem
tudsz meríteni.

Csak egyetlen szó,
mégis összeáll tőle
az univerzum.

Tiszta pillanat,
csak a nyár illatától
részegültem meg.

Üres a világ,
hiába töltik ésszel,
lyukas a szíve.

Lehajol a fény,
nincs térde a napnak, hát
így imádkozik.

Bár átadhatnám,
de úgy nem lesz a tiéd -
tünékeny szépség.

Csend ül a kertre,
az est nyíló tenyere
oly simogató.

Aranyló hajnal,
a meszelt ház faláról
csorog a napfény.

A templom körül
imához terített rét,
közel az Isten.

Ahányszor újra
rakom magamat, mindig
kevesebb leszek.

Az a távoli
nyárfasor mindig olyan,
mint hangulatom.

Vén haldokló fa,
de nézd, egy egész élet
ott ül alatta.

Nincs baj a zajjal,
ha megérted, a csend nem
a hang hiánya.

Ágban a remény,
bizalma a törzs felé
rendíthetetlen.

Istent kerestem,
nem voltam felkészülve
az emberekre.

Súlyos, de könnyű,
tele van a levegő
az illatoddal.

Beszélj csak, beszélj,
nálam jobban úgyse tud
senki hallgatni.

Így átgondolva
a tegnapot, ma inkább
nem gondolkodom.

Bonts most vitorlát,
hajót álmodtam neked,
hogy szél lehessek.

Távozó lélek
tiszteleg a test felett,
üres a templom.

A jó ember csak
érinti a vir(l)ágot,
le nem szakítja.

El-elmerülve
úszunk saját magunkban,
sehol egy sziget.

Vannak hibáid,
magamban szerettelek
tökéletesre.

Vén fatörzs vagyok,
mit tudok a világról,
súgták a lombok.

Akartam lenni
valaki, de most már csak
lenni akarok.

Mint vízen a szenny,
nem fogadja magába
lelkem a rosszat.

Lábaim néha
már nem visznek, de hitem
szárnyai épek.

Semmit markolod,
de nyújtsd csak ki a kezed,
ott a végtelen.