Bazso72 haiku versei

Rajtam keresztül
áramlik, én mondom ki,
de nem az enyém.

A felhőket ma
én rajzoltam az égre,
szomorú vagyok.

Szerelemben a
lelkek összesimulnak,
együtt rezegnek.

Gyorsuló világ,
kiszállni nincsen idő,
már ugrani kell.

Fehér cickafark
világítja meg az út
szélét esténként.

Este mondj hálát
az életnek mindenért,
amit ma kaptál.

Kert virágai
hűen tükrözik vissza
a kertész lelkét.

Istent keresni
még egy életen át sem
hiábavaló.

Szokások azért
vannak, hogy változtatni
lehessen rajtuk.

Istent keresve
előbb-utóbb rájössz, hogy
ott van mindenben.

Lelked hasonlít
egy hangszerhez, nem mindegy
hogyan hangolod.

Diófa alatt
heverészve oldom meg
a gondjaimat.

Gondolataid
útvesztőjében bolyongsz
megállás nélkül.

Kánikulában
felszálló hőtől reszket
a nyárfalevél.

Milyen világ az,
ahol a szabadságnak
is van határa?

Hold udvarában
rejtőzik el a remény
holnapra várva.

Annyi ideig
hallgattam, hogy már nem kell
mondanom semmit.

Az új szerelem
egy száguldó gyorsvonat
vészfékek nélkül.

Millió csillag
fénye közül én csak a
tiédre vágyom.

Átverhetik a
szemedet, de a szíved
mindig helyén van.

A hallgatásban
gyökereznek, és csendből
nőnek a szavak.

Zajos elmédben
még a csend is hangosan
méltatlankodik.

A lehullt virág
sajnos nem pillangó, hogy
visszarepüljön.

Kimondott szavak
erejét a legkisebb
csend is átlépi.

A Te örömöd
fontosabb, mint az enyém,
így szeretlek én.

Virágaimnál
csak a gondolataim
szomjaznak jobban.

Kis kertem fölé
színes napernyőket tart
a hortenzia.

A legnehezebb
körülmények szülik a
legszebb virágot.

Álarcaidban
rejtőzhetsz, de akkor is
maradsz, aki vagy.

Amerre most a
világ mozdul, arra nem
akarok menni.

Fogadj el mindent
ami jön, és engedj el
mindent, ami megy.

Nap ragyogását
harmatos virágszirmok
tükrözik vissza.

Sárga virágok
ragyognak, versenyeznek
a fényes nappal.

Hogy én élek-e?
Csak annyi bizonyos, hogy
még nem haltam meg.

Jelen van minden
élőben, a szeretet
nem függ senkitől.

Az élet amúgy
szépen folyna, csak mi az
útjába állunk.