BG Gabi haiku versei

Hej, Galagonya
hová tűnt őszi pompád?
Dér ül ágadon.

borongós ősz lett
szürke égből mint pernye
hűvös köd szitál

árad a folyó
partmenti fűzfák ágán
szellő hintázik

lomhán jő az est
hegycsúcsok felett az ég
encián színű

januári ég
szakadt szélű felhők közt
csillagfény remeg

harmatcseppekben
tükröződik a hajnal
hűvös mosolya

szalmabálákra
csorog a lemenő nap
aranyló fénye

mélylila csendben
orgona illata száll -
szerelmes május

hajnali szél kel
s csillagok ezüst könnyét
szórja a fákra

tépett felhőből
hópelyhek kavarognak -
fehér fergeteg

csendes a nádas
üstökös réce fészkét
belepte a hó

elporladt a nyár
gyűrött arcú hajnalok
őrzik emlékét

megfagyott a fény
zúzmara lepi a tölgy
kopasz ágait

eső áztatja
sötétbe burkolózott
sombokor ágát

Ne az új évtől
várd, hogy jobb legyen - legyél
Te a változás!

csendes az erdő
árnyakat hurkol az est
alvó fák köré

ébred a tópart
bozontos füzek ágán
rügyek bomlanak

körtefaágon
csókjával a könnyű szél
bimbót nyitogat

zsong a fűzliget
szélben rezgő lomb között
tavaszillat leng

Szívünkre béke
szálljon gyűlölet helyett!
Áldott karácsonyt!

szederindákon
nyújtózkodik az alkony
árnyakat ásít

leszáll a völgybe
s fekete álmos éjjé
nő az alkonyat

Legyen oly tiszta
az ünnep, mint hajnali
frissen hullott hó!

hófehér fátylat
terít a fákra a tél
napfény csipkézi

templomtoronyból
ünnepre hív a harang
varázslatos éj

nyári alkonyat
akác illatú csendben
tücsökmuzsika

hó súlya alatt
roskadozó fák között
meghitt csend honol

adventi gyertya
lángja körül a csendben
angyalszárny suhog

opál színű ég
hajnali zúzmara ül
kökénybokrokon

fagyos ujjakkal
karcol a tó jegére
jeleket a szél

dereng a hajnal
már csak a fűzfa odva
ásít feketén

jégvirágokat
csókol a hajnali szél
ablaküvegre

deres almafa
csupasz ágai között
megpihen a szél

jéghártyás tócsán
táncol a hajnal fénye
ködfátylat libbent

csillagok fénye
hósapkás hegyek fölött
ezüst reszketés

levélhullásban
csenddé olvad az alkony
tarka fák ölén