Laczkó Vass Róbert haiku versei

tegnap valentin
házasoknak csütörtök
nekünk munkanap

billentyűzeten
araszoló dallamok
romantikáznak

a helovin egy
tökről szól de valentin
már kettő-tökről

mindenki olyan
istenben hisz amilyet
magának teremt

nehezen tudnék
élni tovább egy több mint
bonyolult szívvel

góliátok nem
írnak törvényt a hősök
mindig dávidok

kockáztat aki
borivók asztalánál
vizet prédikál

szükség törvényt bont
vadidegenből pedig
barátot farag

meddő virágzás
a mi szerelmünk oltott
japáncseresznye

szabadságjoga
van a kakukknak is a
tojásrakásra

annyira bátor
voltam hozzád hogy félni
tanultam tőled

akit a törvény
igazol annak mindegy
hol az igazság

valamit akkor
is adni kell mikor csak
elvenni lehet

oda kell mindig
törekedni ahonnan
elmenni nehéz

bevétel jobban
erősíti a szabályt
mint a kivétel

semmirekellő
délibáb egyensúlyoz
a horizonton

gyönyörű vagy és
életszerűtlen mint egy
szappanbuborék

üres gyomor a
magányos farkasokból
falkát verbuvál

addig terjed a
szabadságod ameddig
elviselhető

szerencsés ember
aki ha tükörbe néz
önmagába lát

cellád fala is
elviselhetőbb néhány
ecsetvonással

kegyeletsértő
zsákutcát elnevezni
hídemberekről

nézett utánam
és olyannak látszott mint
a naplemente

daktilusán a
versláb kibicsaklott a
hexameterből

mosolyogj másként
vége-hossza nem lesz a
keserűségnek

ínség idején
eltengődünk együtt a
szóvirágokon

formatisztelő
versekben nyomorognak
a gondolatok

szőre mentén a
lelket is időnként le
kell csutakolni

volt szerelmekért
ma már egyetlen perc is
túl drága holmi